A bíró "hat/ó/ásköre"

A pervesztes fél – és általában annak jogi képviselője is – gyakran érzi úgy, méltánytalan, igazságtalan döntést hoztak vele szemben. Kevés olyan ember akad, aki fenntartások nélkül el tudja fogadni a számára kedvezőtlen döntéseket. Bevallom, én sem tartozom közéjük.

Éppen a fentiek miatt, - nehogy úgy tűnjék, hogy a sértettség beszél belőlem – olyan példán keresztül szeretném bemutatni az élet, a jogszabályok és a jogszolgáltatás abszurditását, ahol én történetesen a pernyertes felet képviselhettem. 

Az adott ügyben a felperes anya tartásdíjat kért - 17év után - a volt (nem magyar állampolgár) férjétől annak ellenére, hogy egy külföldi ítélet 15 évvel ezelőtt megállapította már, nem a volt férj az apja a gyereknek.

Az apaságot megdöntő külföldi ítélet magyarországi elismerésének majdnem minden jogszabályi feltétele fennállt **** kivéve egyet: az alperes apa nem tudta igazolni, hogy a külföldi eljárás megindításakor (a külföldi házassági bontópert követő apasági per) a gyerek szokásos tartózkodási helye az eljáró (külföldi) bíróság államában volt (1979.évi 13. tvr. 62/B. § c)).

A perbíróság egy másik bíróságot kért fel arra, foglaljon állást a külföldi ítélet elismerhetőségének tárgyában, véleményem szerint feleslegesen, mert a perbíróság maga is dönthetett volna a kérdésben (1979.évi 13. tvr. 74. § 1)). „Szerencsé(nk)re” nem tette.

Az elismerhetőség kérdésének eldöntésére felkért bíróság - kifejezetten jogszabálysértő módon – úgy döntött: elismerhető a külföldi ítélet. (Annak ellenére, hogy a külföldi apasági per megindításakor a gyerek nem tartózkod(hat)ott külföldön). Ezt követően a perbíróság nem tehetett mást, minthogy megállapította: nem jár a tartásdíj, hiszen a "magyar jog szerint" sem az alperes a felperes gyermekének apja. 

Az ítélet kihirdetése után – szigorúan jegyzőkönyvön kívül – mindhárman (ügyvédek és bíró) megállapítottuk, hogy az adott eset igazi állatorvosi ló, mert hát milyen dolog az:

• Az EU tag állampolgár férj otthon nem apja a gyereknek, ám - jogszabályszerű döntés esetén – itthon annak kellett volna tekinteni. (az apaság megtámadására egy éves határidő van, amely az apaság tényéről történt tudomásszerzéstől kezdődően számítódik, az apaságot tehát anno itthon külön meg kellett volna támadni),
• az elismerés kérdésében – amely döntés időközben jogerősé lett (bár a kézbesítés körülményei is „aggályosak” voltak) - végzést hozott a bíróság, így az a nyilvánvaló jogszabálysértés ellenére sem támadható, mert perújításnak csak ítélet ellen van helye,
• az elismerés kérdésében döntő bíró nem olvasta (végig) a jogszabályt (1979.évi 13. törvényerejű rendelet). 

Az ügy ezzel együtt happy end-del zárult (könnyen mondom én…), de nem a bíróság, hanem az élet tett igazságot, hiszen a volt feleség nyilván tudván tudta, mit tesz és ki ellen, amikor pénzszűkében a tartásdíj igénylése mellett döntött, ám álságos terve visszahullott rá.

Azt azonban, hogy egy értelmetlen jogszabályt (egy pár hónapos gyermek tartózkodási helyét leginkább az anyja határozza meg, aki egy ilyen helyzetben ellenérdekű félként, saját eljárásából visszaélésszerűen eredeztethet jogot), épp egy jogszabálysértő bírói döntés tesz helyre, én sem gondoltam volna. 

Kivételesen tényleg igazságot és szerencsére nem jogot szolgáltatott a bíróság, de hogy a nonszenszitások zavaros láncolata minden ügyben hasonló „igazságos és életszerű” eredményt szülne, azt aligha hiszem.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** A címben szereplő kérdésre a választ egyébként még jelölt koromban megtudtam, az pedig így szól: „ameddig akar”. A perben ugyanis annak van igaza, akinél a körbélyegző van.

**** A külföldi ítélet magyarországi elismertetése kérdéskörében írottak előzetes ismerete segítheti az ügy megértését. 

(C)