Annak az alapvetések miszerint „házasságban fogant gyermek apja a férj” *** a családi státusz rendezésére irányuló társadalmi érdek az elsődleges oka. A jogi vonatkozások (gyerektartás, öröklés stb.) tisztázása biztosítja, hogy a gyermek mindenképp tartozzon valakikhez, még ha ez a kötelék biológiai alapon sokszor meg is kérdőjelezhető. (A „kakukkfiókák” arányát a közvélekedés 10%-ra taksálja, de ez a kutatások szerint túlzottan optimista elképzelés.)

www.tokar.hu

Közös megegyezéses bontás    Szülői felügyeleti Jog

A klasszikus eset, amikor a férjnek kételyei támadnak, és megtámadja az apasága vélelmét. Előfordulhat viszont olyan helyzet is, hogy a házasfelek által tudott és elismert tény ellenére kényszeríti a férjre az apa szerepét a törvény:

Ügyfelem - a férje által is - tudottan az új párjától esett teherbe. A házasság felbontását viszont nem sürgette egyikőjük sem. Ez a "kényelmes" megoldás egészen addig tűnt jó ötletnek, amíg ki nem derült számukra, hogy a gyermek mindenképp a férj - azaz ügyfelem volt párja - nevére kerül a törvényi vélelem miatt még akkor is, ha megvan az igazi apa, el is ismeri az apaságát és ezt a férj sem kérdőjelezi meg.

A gyermek státusza ugyanis nem lehet rendezetlen. Ha pedig van férj, a jogszabály egyértelműen válaszolja meg a kérdést.

Miután az ügyfelem nem szerette volna, hogy gyermeke a férje vezetéknevét kapja, (és utólag - rengeteg macerával – kelljen elintézni a "lemondást" illetve az apaság elismerését) igyekeznünk kellett. A válás lebonyolítása ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen, de a szerencse mellénk szegődött.

Az akkor hatályos 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 18.§ (2) b) pontja csak az alábbi három feltétel egyszerre történő teljesítése esetén tette lehetővé az „azonnali” válást:

 a felek

•  között legalább három éve megszakadt az életközösség,
•  igazoltan külön lakásban élnek,
•  rendezték a közös gyermek elhelyezését és tartását.

Minden más esetben békítéssel kezdődik az bontóper, majd pedig harminc napon túli időpontra tűzhet ki új tárgyalási időpontot a bíróság.****

A (vélelem alapján) „közös” gyerek az adott esetben még csak „útban volt” – azaz jog szerint (még) nincs -, így ezt a feltételt teljesítettük. Az életközösség megszakadásának időpontjára elegendő volt nyilatkozatot tenni. Minthogy a házasfelek szerették volna lezárni a dolgot, nem volt kérdés ilyen tartalmú egyező nyilatkozatuk.

A gond a harmadik feltétellel volt. A külön lakásban élést ugyanis okirattal kell igazolni. Itt szegődött mellénk a szerencse. A férj ugyanis – épp a bontóper napját megelőző pontosan három évvel és 3 nappal – a házasfelek közös címéről - a lakcímkártyája tanúsága szerint - másik címre jelentette be magát. És ez az alig több mint háromévnyi „különélés” tette lehetővé, hogy maradéktalanul megfeleljünk a törvény előírásainak. *****

A házasság felbontása tehát azonnal megtörtént, a felek tudomásul vették az ítéletet, így az jogerős lett.
A jogerős ítélet birtokában az ügyfelem hozzámehet a születendő gyermeke apjához, nyilván még a szülés előtt. ****** A gyermek tehát (már az új) házasságban született. Ha pedig a státuszát nem kérdőjelezi meg senki – ilyen személy pedig  nem nagyon akadt, – akkor a szüléskor már csak az új házassági anyakönyvi kivonatnak lehet jelentősége. *******

Ez még akkor is így van a törvény szerint, ha a gyermek nyilvánvalóan a korábbi házasság fennállta alatt fogant.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

(Az alábbiak régi jogszabályi hivatkozások. Minthogy az új lényegében egyezően szabályozza a kérdéskört, nem konvertáltam át őket.)

*** 1952. évi IV. törvény, Csjt. 35.§ (1) „A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.”

**** Pp. 285.§ (4) 4) "Ha a bontóperben tartott első tárgyaláson a felek nem békülnek ki, az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel a bíróság a tárgyalást elhalasztja, egyben felhívja a feleket, hogy három hónapon belül írásban kérhetik az eljárás folytatását, ellenkező esetben a per megszűnik. A bíróság a tárgyalás folytatására csak a kérelem benyújtását követő 30 nap eltelte után tűzhet határnapot."

***** Ha jobban belegondolunk az ügyfelem késedelme kifejezetten kapóra jött, hiszen ha előbb adjuk be a keresetlevelet, valószínűleg korábban tárgyalják az ügyet. Ez esetben viszont nem lett volna meg a három év különélés, így kötelező lett volna békíteni a feleket, halasztani a tárgyalást azaz a baba mindenképp ezen korábbi házasság fennállta alatt érkezett volna; természetesen a válófélben lévő férj nevére.

****** Az első tárgyaláshoz képest pontosan egy hónapra írták ki az ügyfelemet, így nem várhattuk meg az ítélet postázására a - bíróság rendelkezésére álló - 30 napot. (Utólag kiderült, jól tettük.) Az ítélet írásba foglalására egyébként 8 nap van. Ennek elteltével szorgalmasan telefonáltam, ügyintézővel egyeztettem - a bíróval aláírattattuk - majd az ügyfelem személyesen vette át az ítéletet, (amit egyébként elgépeltek, így ott a helyszínen ki is javíttatta) és már szaladt is az anyakönyvvezetőhöz, hogy azonnal egybekelhessen (születendő) gyermeke apjával.

******* Csjt. 35.§ (3) "Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.

A jogképesség és a cselekvőképesség fogalmának különbözősége legegyszerűbben az alábbi példával érzékeltethető: egy kft.-t (magát az alapító okiratot, illetve a virtuális jogalanyt) nem tudunk elküldeni vásárolni, legfeljebb a kft. ügyvezetőjét (törvényes képviselőjét). Az ügyvezető aztán majd eldönti, hogy a vásárlási szándékát (akaratnyilatkozatát) a cég javára (annak nevében eljárva) fejti ki, vagy a sajátjára. A különbség lényeges, mert az előbbi esetben a cég fizet, az utóbbiban pedig az ügyvezető, pontosabban fizikálisan mindkét esetben az ügyvezető, csak az elsőben a céges kártyáról, a másodikban a sajátjáról.

A gyakorlati különbség a jog- illetve a cselekvőképesség között az, hogy a jogképesség tulajdonképpen szerzőképességet takar azaz, az adott személynél meg is jelenhet a (más által) kifejtett cselekvés eredménye. A cselekvőképesség azt foglalja magában, hogy a „szerzési” szándékot ki képes (személyesen) kifejezni.

A dolog igazából innentől érdekes, mert (I.) minden ember jogképes: jogot szerezhet és kötelezettséget vállalhat, (II.) jogi értelemben akaratnyilvánításra egyedül az ember képes, ám közülünk sem mindenki. (A saját cselekvés eredményéből eredő - saját részre történő - szerzés tehát kizárólag cselekvőképesség hiányában maradhat el, - jogi értelemben "cselekvésre" csak az ember képes, - hiszen a jogképesség hiánya természetes személynél nem fordulhat elő).

Így a kérdés két módon vethet fel problémát: (I.) képes-e akaratnyilvánításra az adott természetes személy (az ember mindenképp szerzőképes /megjelenhetnek nála jogok és kötelezettségek/, a kérdés egyedül az, hogy személyesen tehet e jognyilatkozatot /cselekvőképes/, vagy törvényes képviselője útján /cselekvőképtelen, stb./). Illetve, hogy (II.) jogképes-e az adott szervezet, amely eleve cselekvőképtelen, hiszen ez a tulajdonság az ember sajátja. A jogi személy(iség) cselekvőképességét annak (természetes személy) képviselője (kurátora, ügyvezetője, elnöke, igazgatója) biztosítja.

Aki akaratnyilvánításra a törvény szerint is alkalmas (képes), az maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot. Az akaratnyilvánításra képes ember - ügyletkötés során - tehet jognyilatkozatot a saját javára, vagy máséra. Ha a máséra tesz, akkor annak képviseletében jár el, legalábbis reméljük (törvényes képviselő). Ahhoz, hogy ez a remény bizonyossággá erősödjön, szükség van képviseleti jogosultságának igazolására.

A más nevében és javára történő eljárás jól ismert példája (a gondnokság intézménye mellett) a jogi személy*** nevében történő joggyakorlás.

A jogi személy egy fikció, egy absztrakt fogalom, amely szerint bizonyos csoportokat együttesen, közösen illetnek meg jogok és terhelnek kötelezettségek (pl. állam, önkormányzatok, gazdasági társaságok, társadalmi szervezetek stb.). Külső jogviszonyaiban a jogi személy nem személyek összességének, hanem egy (önálló) személynek számít. A jogi személy az ügyletei során – képviselőjének akaratnyilatkozatán keresztül - saját magának, mint jogi személynek szerez, illetve vállal kötelezettséget, tehát jogképes. A jogi személyt alkotó (természetes és jogi személy) tagoknak esetleges cserélődése nem érinti a jogi személy által vállalt kötelezettségeket és a megszerzett jogokat.
 
A címben említettek különbözősége tehát abban fogható meg, hogy a szerződést - legáltalánosabban - a szándék keletkezteti, amelynek kifejezésére kizárólag – természetesen a törvényi feltételek megléte mellett - az ember képes (cselekvőképesség). Amennyiben a - kifejezett szándék általi - szerzésre az adott személy jogszabály szerint alkalmas (jogosult/kötelezett lehet), akkor az adott személy jogképes.

Amennyiben szeretné, ha jogi kérdésekben egyedül kellene döntést hoznia, forduljon  hozzám bizalommal; legjobb tudásom szerint leszek segítségére!

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Érdekesség, hogy pl. a betéti társaságnak egészen az új Ptk. hatálybalépéséig nem volt jogi személyisége. /Jogképesnek természetesen jogképes volt, és az ma is./ Komoly kapacitást fektettek egykori tanáraink azon rögeszméjük igazolására, hogy igenis van különbség a jogi személy kft., és a nem jogi személy bt. között, szerzési képességük terjedelme, korlátai stb. szempontjából. Megkímélve mindenkit az unalmas részletektől, elárulom, hogy nincsen és soha nem is volt; de mégiscsak izgalmasabb, hogy anno különbséget tettek köztük, különben az e tárgykörben kifejtett több évtizedes kutatómunkájuk - és az azért járó díjazás - veszett volna  kárba. Viszont ugyanazok, akik egykor (szinte) kikezdhetetlen logikával igazolták a Bt. - Kft. egyébként nem létező különbözőségét; most éppilyen kérlelhetetlenül érvelnek a két társasági forma azonos minősége mellett.

(C)

A legfontosabb: csak okosan!

Én a VIII. kerületben tanultam a munkajogot. Pályakezdőként váratlanul értek a belső játszmák és bár próbáltam alkalmazkodni, a betöltött státuszok kilátásba helyezett visszavágása miatt  kollégáim nem támogatták a beilleszkedésem. Nem volt túl jó a légkör, igyekeztek rám nyomást gyakorolni, kellemetlenkedtek, hátha megyek magamtól;  viszont ha én mondok fel, minden juttatástól elesek. Nem sok híja volt, hogy így legyen, de szerencsémre - szó szerint páros lábbal - kirúgtak.

A próbaidő letelte utáni héten mondta a főnököm, hogy írjam alá az új szerződésem újabb három hónapra. Jeleztem, hogy nekem élő szerződésem van, nincs mit aláírnom, erre hazazavart.

Másnap - kivételesen időben, de hát mikor ha nem ilyenkor - bementem dolgozni, nehogy rendkívüli felmondásra adjak okot, erre köszönés helyet egyik felettesem a "Te mi a faszt keresel itt, baszd meg?" kérdéssel üdvözölt. Felszólítottak, hogy hagyjam el az épületet, merthogy tegnap kirúgtak. Nem tettem, jöttek a guardok és kivezettek. A nagyobb felhajtás kedvéért - még inkább a nem vagyoni kártérítés miatt - a cselédlépcső helyett a főlépcső felé indultam, hogy sokan lássák: fennálló tisztviselői jogviszonyom ellenére hurcol meg a munkáltató.

A jogvita nem volt túl bonyolult, másfél év alatt letudtuk. (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.2895/2000./12. sz. ítélete***) Már akkor látható volt, hogy a majdani jogvita szempontjából jól állok, amikor az egyik szaktekintély rám célozva üvöltött a folyosón: "Pénzt akar ez a geci, és jár neki!" Így is van. Már hogy "jár neki", a jelző meg nem engem minősít. Már az új szerződésem erőltetésekor jeleztem, hogy a rendes felmondás kondícióival (azt hiszem, hat havi zseton volt) kész vagyok távozni, egyébként maradok. /Belegondolni is szörnyű mi van, ha az utóbbit választják.../

Végül mindössze negyedévnyi közhivatalban letöltött (kényszer)munka után, másfél évet igazolt le a bíróság mert akkoriban (ma már ilyen sincs) az ítélet jogerejének napjával szűnt meg a korábban jogellenesen megszüntetett munka/köztisztviselői jogviszony. A másfél évet ki is fizették, viszont lelki sebeim orvoslására mindössze ötvenezer forintot ítélt meg a bíróság. Szerintük ennyit ért a jóhírnevem, és ez az összeg olyan helyzetbe hozott, mintha a sérelem be sem következett volna. (Pedig mindenki tudott a cirkuszról, vagy 20 ember látta, hogy bűnözőket megszégyenítő módon kísérnek le, mindenkiben negatív megítélés alakult ki velem kapcsolatban - amelynek okozója a munkáltató volt -, mégsem tudtam több pénzt kihozni belőle. Szerintem ötvennégy-, ötvenötezer forint is lett volna a sztoriban,  ha egy lélekbúvár szakértő leigazolja, hogy az események hatására maradandó mentális defektusokat szereztem, amelyek élethosszig tartó életminőség-romlásra vezettek.) Az valahogy fel sem merült az eljárás során, hogy a tisztviselői pályámat vágták gallyra****, amihez képest elég szerény ellentételezést kaptam.

Amúgy technikailag egyszerű volt az ügy: az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat ugyanis érvénytelen. Miután írásban szerződtem le és nem sikerült megegyeznünk a lelépési pénzemben, írásban kellett volna kirúgniuk rendes felmondással, nem pedig azonnali hatállyal (anno: rendkívüli felmondás) és főleg nem szóban. Tettek is rá kísérletet, csak azon a papíron nem stimmelt a keltezés, visszadátumozott okiratot pedig nem mindig szerencsés aláírni, így én sem tettem meg. Mindezek után kiküldték postán a két héttel azelőttre szóló felmondást, mikor a világ legtriviálisabb dolga, hogy a levél kézhezvételével hatályosul a közlés. Szóval még postabélyegző is alátámasztotta, hogy bár a hónap utolsó napján lejárt a próbaidőm, a rákövetkező hónap 15. napján közölve szüntették meg a jogviszonyom "próbaidő alatt, azonnali hatállyal".

Mit lehet erre mondani, de tényleg?

Irodám munkaszerződések szerkesztése és kontrollja mellett munkaerő-kölcsönzés és közvetítés kapcsán felmerülő jogi kérdésekben is segítséget nyújt.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Külön vicc volt, hogy ezek után nem akart szakvizsgára engedni az IM illetékese:

Ő:    - "Nincs meg a szükséges gyakorlati ideje."

Én:  - "De hát itt az ítélet, másfél év köztisztviselői jogviszony."

Ő:    - "De nincs tényleges gyakorlata, azt nem munkával töltötte."

Én:  - "Akkor a másfél év pereskedés az mi?! Az ítélet jogereje az mi?! Szembe mehet vele a minisztérium?! /Ma már tudjuk, hogy igen, de 15 éve más volt a helyzet./ De jobbat mondok, tessék csak nézni a jogszabályt: még a kismamás jogviszonyt (gyed/gyes, vagy mi a bánat) is elismerik gyakorlati időnek! Hátrányosabb helyzetbe kerülök a munkaügyi per megnyerte után - most leszakvizsgázom munkajogból! -, mint egy kismama?!  A pelenkázás mellett neki tuti, kevesebb ideje jut a szakmára, mint amennyi időt én elcsesztem vele!"

Egy nap gondolkodási időt kért a döntnök. Másnap hívtam: - "Rendben, mehet, meggyőzött."

**** Ezért jut eszembe olykor Popper Péter gondolata, amelyet Ő a zsidósága kapcsán említett és az én olvasatomban így fest: "Azért vagyok ügyvéd, mert közéjük rúgtak."

Az érvénytelen szerződés kapcsán írottak jelentőségét az alábbi példa szemlélteti, még régi Ptk. hivatkozással,*** hiszen majdnem 20 éves a történet:

Annak idején a Szerencsejáték Rt. TippMix játékának indulásakor a TippMix-en kombinációban (több esemény egy szelvényen történő bejelölése) kötött fogadáson - egy (a megtett kombinációban is szereplő) sportesemény törlése során, a kombinációs szelvényen egyébként - elért nyereményt (amennyiben az adott szelvény összes többi eseményét eltalálták) az Sz.Rt. nem volt hajlandó kifizetni, csak a megtett tétet visszaadni (egyszeres odds az egész szelvényre), mondván: „töröltek egy eseményt (a sok közül) így érvénytelen a fogadás (egésze).”

Mért is volt hibás ez a gondolatmenet? Azért, mert a – szabályzat adta keretek között – a TippMix szelvényen megtett fogadások önállóan is, (több önálló egyszeres kötés) és összességükben is (kombinációs kötés) teljes szerződések. (A játékszabályzat szerint minden szükséges alaki és tartalmi követelménynek megfeleltek).

A Szerencsejáték Rt., tehát – a számára olcsóbb – abszolút érvénytelenség (lehetetlenülés) szabályát alkalmazta /nota bene: azt is jogszabálysértően/ (azaz: tét: vissza), a részleges érvénytelenség (azaz: arányos nyeremény: kifizetve) szabálya helyett.

Példa:

Ha feltettem egy 5-ös kombinációt a játékban és eltaláltam mind az öt sporteseményt, járt a nyeremény. Ellenben az Sz.Rt. szabályzata szerint, ha ugyanezen 5-ös kombinációt kombináltam egy további 6. eseménnyel, amit utóbb rajtam kívül álló okból (pl. rossz időjárás miatt) töröltek, nem járt semmi, csak a befizetett összeg. Tehát két utóbb ugyanolyan(ná vált) szelvény (szerződés) esetében két eltérő eredményre jutott a szabályzat annak ellenére, hogy mind a két szelvényen ugyanazok (az eltalált) fogadási események szerepeltek. Az eredmény: az egyik szelvény nyereményét kifizették, a másikét nem, pedig a nyeremény - a törvény szerint - mindkét esetben járt volna…

A fenti logika hibája könnyen belátható:

Vajon a felek /Sz.Rt. - fogadó/ „az érvénytelen rész hiányában” (pl. törölt meccs) is kötöttek volna megállapodást (fogadási szerződést)? (Ptk. 239.§ (1)). Hát persze: arányosan kisebb odds-szal. Tehát a fogadási szerződésből csak az érvénytelen részt (törölt meccs) kellett volna „kivenni”, a megmaradó részeket viszont egészében kellett volna alkalmazni, azaz kifizetni az eltalált eseményekre eső oddsok és a megtett összeg szorzatát.
 
A fenti módszerével engem 3.000.- Ft-os nyereményemtől kívánt megfosztani az Sz.Rt., amit már akkoriban sem engedhettem meg magamnak, ezért pereltem**** (5.000.- Ft illetéket leróva), majd megegyeztem velük. /Berendeltek a Csalogány utcába, ahol a kezembe nyomott három rugót valami jogi főmókus a keresettől elállásomért cserébe, majd annyit mondott: " Fiatalember. Alapvetően nem osztjuk az álláspontját, és ezt a kifizetést ne tekintse az igénye elismerésének. Ezt mindössze azért kapja, hogy ne veszítse el a fogadási játékba vetett bizalmát." (Aham...)

Amúgy kár volt elállnom, elcsesztem. Végig kellett volna vinnem, már csak a botrány miatt is.

A Szerencsejáték Rt. sosem ismerte el a "tévedését", nem is feltételezve szándékos törvénysértését; - ja, de. Ők ne tudnák?! Ugyan már! Kaszálni akartak rajta, sikerült. - viszont nem sokkal a fenti ügy lezártát megelőzően (még perben állásunk alatt), a 2001. augusztus 6-án kelt „újrakodifikált” TippMix játékszabályzatban már az általam hiányolt törvényi fordulat szerepelt. Szeretném azt hinni, volt benne részem. Konkrétan: biztos vagyok benne. (Most látom, egész precízen kidolgozták a kérdéskört az eltelt másfél évtized alatt: Fogadási Szabályzat: 15. oldal, (6) bekezdés.)

A Ptk.-val egyező új szövegezés nekem ugyan jelentett némi szakmai elégtételt, de az egyébként nyertes, majd törvénysértően, holmi szabályzattal vesztessé minősített, és éveken keresztül csúnyán "lerántott" fogadóknak már az égvilágon semmit sem.

Ha nem igazodik el a paragrafusok között, vagy bármilyen jogi kérdése van, budapesti ügyvédi irodám több mint tíz éves gyakorlattal segít Önnek is jogi ügyeinek intézésében.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Ptk. 239. § (1) " A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.”

Ezzel szinte egyezően szabályozza a kérdést az új Ptk. 6:114. §:

" [Részleges érvénytelenség](1) Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg."

**** Az eredeti tervem a perrel egy mindenkire kiterjedő hatályú közérdekű kereset indítása volt, amely per megindítására sajnos nem tudtam rávenni a Szerencsejáték Felügyeletet, én pedig magánszemélyként nem indíthattam ilyen pert.

A kártérítési perek a macerásabb ügyek közé tartoznak, hiszen nem elegendő csak jogcímet és összegszerűséget igazolni, hanem további dolgok is bizonyítandóak a pernyertességhez. Így a kár bekövetkeztének ténye, illetve annak nagysága valamint, hogy a kár a károkozó magatartása következtében állott elő, tehát a kár bekövetkezte és a károkozó eljárása között okozati összefüggés áll fenn.

A károkozó okozhat azonban úgy is kárt, hogy nem kötelezhető a kár megtérítésére. Ha magatartása nem volt jogellenes (tételes jogszabályba ütköző), illetve eljárása jogellenes volt ugyan, de  nem volt felróható.

A felróhatóság fogalmát az adott helyzetben általában elvárható eljárás ellentéteként határozza meg az irodalom. / régi Ptk. 339. (1), új: 6:519.§./,

Amennyiben valamely hatóság hivatalos eljárása során okoz kárt, az említett feltételek továbbiakkal egészülnek ki, és csak valamennyi feltétel együttes fennállta esetén kerülhet sor a kártérítésre:

„Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette." / régi Ptk. 349. § (1), új: 6:548.§, részben eltérően szabályozza./

Fentieket a régi Ptk. mentén mutatom be, egy tíz évvel ezelőtti történeten keresztül, amit 4 év alatt sikerült eredményesen lezárni:

Az első per:

A történet elég bizarr, temetés.

A cég saját halottjának tekinti az elhunytat, megrendeli (és ki is fizeti) a temetést az elhalt feleségének instrukciói szerinti lebonyolítással.

A temetés előtti napon az elhalt – előző házasságából származó – gyermeke a temettető cég elé tár egy - mint utóbb kiderült: hibás adattartalmú - közokiratot, amely szerint az elhalt nem is volt házas, így ő leszármazóként jogosult egyedül rendelkezni a temetés módjáról és helyéről*** egyúttal meg is tiltva, hogy másnap sor kerüljön a temetésre. A búcsúztató elmaradt, jóllehet az okiratot kiállító igazgatási szerv már a temetés napján elismerte a tévedését. A nyilatkozata azonban késve érkezett a temettetőhöz, az adott napon már nem lehetett lebonyolítani a szertartást.

Nem kérdés, mennyire kegyetlen dolog egy özvegynek szembesülni azzal - a haláleset okozta traumán túl -, hogy nem adhatja meg férjének a végtisztességet. Éppen ezért a vagyoni kárigény mellett, - a lelki sebek gyógyítására – nem vagyoni kárigényt is előterjesztettünk.

A végén kezdem. A temettető cég ellen pert vesztettünk, illetve mondom inkább így: vesztettem, viszont most is meggyőződésem, hogy az adott ügyben súlyosan téves; nonszensz ítélet született mind első-, mind másodfokon.

A helyzet ugyanis az volt, hogy a bíróság megállapította a kár bekövetkeztét (temetési költségek stb.) és azt is, hogy a temettető cég eljárása és a kár bekövetkezte között volt okozati összefüggés. Úgyszintén azt is, hogy jogellenes volt az adott eljárás – azaz a négy akadályból hármat vettünk – csak éppen – az ítéletek szerint - nem volt felróható a temettető cégnek az amit csinált, a bíróság szerint ugyanis úgy járt el, ahogy az adott helyzetben az általában elvárható.

Csak röviden magyarázom a bizonyítványom, illetve azt, amiben a bírói tévedést látom:

Azt aláírom, hogy egy közokiratot kénytelen valónak elfogadni mindenki, így a temettető cég is, az azokban szereplő adatokat és tényeket „csak úgy” nem kérdőjelezheti meg senki. Csakhogy: az elhaltnak voltak további közokiratai (személyi igazolvány, házassági és halotti anyakönyvi kivonat), csakúgy, mint az özvegynek, amelyekben helyesen szerepelt az elhalt családi állapota.

Miután kétség merült fel az ügyben, szerintem illett volna a többi papírba is betekintenie a temettetőnek és azok tartalmát összevetni, ugyanis akkor a közokiratok csatáját minimum 3:1 re vesztette volna el az elhalt gyermeke által bemutatott okirat.

Nem így történt. Elutasították a keresetet.

Döntött a bíróság, a vitának vége. Tartsuk magunkat az ítélethez. Ha a hibás közokirattal mentette ki magát a temettető cég, hát pereljük azt, aki a közokiratot kiállította!

Máris elérkeztünk az államigazgatási jogkörben okozott kárhoz.

A második per:

A közokirat kiállítója – érthető módon – a régi Ptk. 349. § (1) bekezdésével védekezett: az ügyfél – elhalt – nem élt jogorvoslattal a téves adat kijavítása céljából.

Hát igen. Csak azt felejtette el hozzátenni a kiállító szerv, hogy az elhalt nem is tud(hat)ott a tévedésről, sosem volt ügyféli pozícióban a kiállítóval, - hiszen a kiállító adatbázisában „romlott el” az adat ( az alsóbb szintű szerveknél helyesen szerepelt az elhalt családi állapota )-, így tudomás hiányában nem nyílt mód a kijavítás kérésére. 

Ezt követően a kiállító szerv képviselője az igazgatási apparátusra fogta a tévedést… na itt azért álljunk meg egy szóra!

A közokirat éppen attól az ami, hogy a benne foglaltakat – ellenkező bizonyításáig – mindenki valónak köteles elfogadni. A rendszer belső hibája nem mentheti harmadik személyekkel szemben a kiállító szervet. Az más kérdés, hogy a hibát ejtő munkatárssal majd utólag elszámolnak.

Természetesen ebben a perben is felmerült a kártérítés általános feltételeinek kérdése, azaz, hogy mennyiben jogellenes és felróható az adatkezelő és kiállító szerv tévedése.

Szerencsére úgy szólt a vonatkozó jogszabály, hogy „ a …. szerv biztosítja a kezelt adatok helyességét.” A biztosítási kötelezettség megsértésében rejlik tehát a jogellenesség. Az adat valamely okból téves volt, tehát nem sikerült a törvényi feltételeknek megfelelnie a közokiratot kiállító igazgatási szervnek.

De mi van a felróhatósággal?

A kiállító szerv eljárásának felróhatóságát az előbbi jogszabályhellyel is igazolhattam volna. Aligha fér hozzá kétség, hogy másként járt el, mint ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Én például az adott helyzetben általában precízebb munkát várok el egy hatóságtól. Ami ennél fontosabb, a törvény is így rendelkezik. / régi Ptk. 339.§ (1) /. A felróhatóság kérdését azonban kizárólag fölös óvatosságból említettem meg a perben, hiszen az az adott esetben nem bírt jelentőséggel, az igazából  csak az igazgatási szerv által kikényszeríteni szándékozott érvelési zsákutca volt.

A " biztosítja a kezelt adatok helyességét" fordulat ugyanis objektív felelősséget teremt. Nem számít hogyan biztosítja az igazgatási szerv az adat helyességét, - mondhatnám: úgy oldják meg, ahogy akarják - a lényeg az eredmény: legyen helyes az adattartalom.

Ez az objektív felelősség lényege: ha tudott a hibáról a károkozó azért felel, ha nem tudott róla, akkor azért. A vége ugyanaz. Az eredmény-centrikus jogszabályi előírásból eredően pusztán az adat téves volta, mint adatkezelői hiba, mindenképp kártérítési kötelezettséget eredményez.

Ebben a perben tehát már eredménnyel jártunk. Nem csak a vagyoni, hanem nem vagyoni igény vonatkozásában is. A megbízóm következetesen kiállt az igazáért, nem szegte kedvét a korábbi pervesztesség és velem együtt hitt abban, hogy nyerhető az ügy azzal együtt, hogy én korábbra prognosztizáltam a győzelmünk és most is úgy látom: a második perre nem  lett volna szükség, ha helyes döntés születik az elsőben.

A kártérítési ügyek nem csak ügyvédként jelentenek igazi kihívást, hanem bonyolultságok okán az érintett felek számára sem könnyűek. Éppen ezért legjobb tudásom szerint szeretnék segíteni Önnek is kártérítési peres ügyben jogos igénye érvényesítésében!

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** A sors furcsa fintora, hogy a temetést követő második héten változott az a jogszabály, amely a temetésről rendelkezni jogosultak sorrendjét határozta meg. (1999. évi XLIII. törvény 20.§ (1)c)).  Ha csak két héttel későbbi időpontra is esett volna a temetés a fenti jogi probléma fel sem merül, ugyanis „…vagy élettársa” fordulattal egészült ki a jogszabályhely c) pontja. Így 2005. nyarától már nemcsak a házastárs, hanem az élettárs is megelőzte a leszármazót a rendelkezési jog tekintetében, tehát nem lett volna szükség a házasság fennálltának igazolására.

Alapból a kézbesítést kikezdeni legfeljebb hat hónapig lehet a kézbesítési vélelem beálltától számítottan (Pp. 99/A. § (1)).***

E szabály alól az egyik kivétel az eljárást megindító irathoz kötődik (Pp. 99/A. § (2)). Azaz amennyiben az ügy első paksamétája keveredik el akkor bármikor, - akár az elkeveredést követő hat hónapon túl is - megtámadhatjuk a kézbesítést, ha igazoljuk a vélelem beálltáról történt tudomásszerzés időpontját, valamint az egyéb feltételek fennálltát (Pp. 99/A. § (3)), azaz az önhiba hiányát, és az előbbihez képest 15 napon belül próbálkozunk döntögetéssel.

A másik kivétel a végrehajtási eljárás esete (Pp. 99/B. § (1)), amire szintén nem vonatkozik a hat hónapos maximum, hanem a fentiek szerint a (bármikori) tudomásszerzéstől - ami klasszikusan a végrehajtói inkasszálás a számlánkról, ami azért fel szokott tűnni a többségnek - számítva 15 nap áll rendelkezésünkre, hogy megdöntsük a kézbesítési vélelmet; szintén csak abban az esetben, ha annak egyéb feltételei fennállnak (Pp. 99/A. § (3)).

Utóbbi hivatkozást sütöttem el egy egyébként ezer sebből vérző ügyben: a jogerős ítéletet követő (nehézen is lehetne máskor),  folyamatban lévő végrehajtás során kezdeményeztünk perújítást. /Jogerőn túl nincs nagyon veszteni való, tehát csak bátran próbálkozzunk, legfeljebb marad minden a régiben, de legalább az esélyt megadtuk magunknak / kapálóztunk az örvényben közvetlen az elmerülés előtt./ A perújítás kérdésében döntő bíróság feltette az egyébként triviális kérdéseket:  Ki vette át a fizetési meghagyást (12 éve)? Eddig miért nem mondták, hogy valami gond van?

Nyilván mert tudomásuk sem volt róla, hogy gond lenne...

Azt mindenki tudta egyébként, hogy nem a perben érintett volt az aki a tértivevényt aláírta, hanem a vele egyező nevű rokona. Miután erre - ki tudja miért - nem hivatkoztak korábban jeleztem - összevetetvén az aláírásokat -, hogy ezt a tényt akkor most én közlöm velük, és ezen tudomásszerzésük tényét - ti.: nem az vette át aki - bejelentjük a bíróságnak, majd miután mindez a végrehajtási eljárásban történt, - ha szerencsénk van sok éven túl is - beleférünk a 15 napba.

A részsiker is siker: az eljárás felfüggesztve, labda a közjegyzőnél (tehát a bíróság szerint tisztázandóak a kézbesítés körülményei), Ő merenghet rajta, vajon szabályos e így a kézbesítés. Aligha. És ha így van, kezdheti elölről szegény az egészet.

Neki sem könnyű, lássuk be.

És hol vagyunk még az ügy érdemének eldöntésétől! (mert ezek csak eljárási nyalánkságok) de, hogy vajon a jogvita miről szól... ebben a tempóban nagyjából sosem derül ki, illetve egyszer már kiderült, aztán mégse, pontosabban a mégse kérdése még folyamatban van. /Még pontosabban: A "mégse" megengedhetőségének tárgyában döntő eljárás van felfüggesztve, az egykori kézbesítés szabályosságának tisztázásáig./

Amennyiben nehezen igazodik el jogi kérdésekben, forduljon ügyvédi irodámhoz bizalommal, mi legjobb tudásunk szerint leszünk segítségére!

WWW.TOKAR.HU

 https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** 1952. évi III. törvény, a polgári perrendtartásól

Kézbesítési vélelem megdöntése

99/A. § (1) A 99. § (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt - a (3) bekezdésben meghatározott okokból - a címzett mint kérelmező a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő kérelmet annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével - a (2) bekezdésben, illetve a 99/B. §-ban foglalt kivétellel - nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.

(2) Ha a kézbesítési vélelem beállta az eljárást megindító irat kézbesítéséhez kapcsolódik, a fél a kérelmet az eljárás folyamatban léte alatt a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő.

(3) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető elő, hogy a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel

1. a)a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
2. b)az iratot más, aza) pontban nem említett okból nem volt módja átvenni (pl. azért, mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást).

(5) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kérelmet elkésetten terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem elbírálása előtt a bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja.

A kézbesítési vélelem megdöntése a végrehajtási eljárás során

99/B. §(1) Ha a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel a határozat jogerőssé vált, a címzett mint kérelmező - a 99/A. § (3) bekezdésében meghatározott okok fennállása esetében - a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt, a határozat végrehajtására irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet nyújthat be az első fokú határozatot hozó bíróságnál. Ha a végrehajtási eljárás megindult, a kérelem csak az e bekezdésben meghatározottak szerint terjeszthető elő.

www.tokar.hu

Ingatlan utáni adózás            Lakás illetéke

Beadvány elintézésének függőben tartása.

A tulajdonjog fenntartásnál írottak  (bank, bejegyzési engedély stb.) alapvetően igazak a függőben tartás esetén is, az alábbi eltérésekkel:

Ilyenkor az eladó eleve azt kéri, hogy a vevő tulajdonjogát jegyezzék be, de beadványa elintézését tartsák függőben; tehát tudjon róla a földhivatal, jegyezze fel, de egyelőre ne csináljon semmit.

Függőben tartásnál ott figyel széljegyen az adásvételi szerződés, mint folyamatban lévő ügy és vár a sorára. Ez azt is jelenti, hogy mindenki másnak is sorban kell állnia: újabb eladást, terhelést, végrehajtást nem lehet bejegyezni, hiszen még a feljegyzett adásvételt sem bírálták el.

A függőben tartás legfeljebb 6 hónapig tarthat. Ez alatt az eladó vagy kiadja a hozzájáruló nyilatkozatot  - ha megkapta a lakása árát -, vagy eredménytelenül telik el a hat hónap és törlik a függőben tartott adásvételt a széljegyről. 

Tekintve, hogy a függőben tartás korlátozott ideig tarthat, fél éven túli kifizetés esetén nem alkalmazható. Ekkor jöhet képbe újra a tulajdonjog fenntartásos megoldás, amit viszont beelőzhet az adásvétel iktatását követően földhivatalba  érkező teher és végrehajtási jog bejegyzése.

Ügyvédi irodám ügyfelei között egyaránt megtalálhatóak magánszemélyek, kis és középvállalkozások, országos társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, fordítóirodák valamint állami intézmények.Forduljon hozzánk bizalommal jogi kérdéseivel!

WWW.TOKAR.HU

 https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

Bárkivel előfordulhat, hogy postai küldeményről (levél) nem szerez tudomást, ami akkor gond igazán, ha a küldemény hivatalos irat és a kézbesítéséhez joghatás fűződik.

A postai szolgáltatásokat a 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet szabályozza, amely szerint a hivatalos iratok kézbesítésére (fizetési meghagyás, közjegyzői-, hatósági, bírósági irat stb.) külön szabály vonatkozik, amely szerint a postás megkísérli átadni a küldeményt és amennyiben ez a kísérlete eredménytelen értesítőt hagy hátra, majd a fenti eseményeket követő ötödik munkanapon ismét a levél átadásával próbálkozik.

A második kísérlet eredménytelensége esetén – amelyről szintén értesítőt hagy a postás – öt munkanapig őrzik a postán a küldeményt.

Mindennek azért van jelentősége, mert a hivatalos irat – átvétel hiányában is –10 munkanapon belül kézbesítettnek tekintendő – beáll a kézbesítési vélelem –, az adott levélben foglalt határidők (pl.: fizetési meghagyással szembeni ellentmondásra rendelkezésre álló tizenöt nap) ettől a vélelmezett időponttól indulnak, ha tudjuk mi volt az adott levélben, ha nem.

Miután fenti kézbesítési időpont – tudomásszerzés - csak valószínűsített, vélelmezett, helye van a vélelem megcáfolásának, azaz a kézbesítési vélelem megdöntésének.

A polgári perrendtartás szerint (99/A. § (3)) ez akkor terjeszthető elő, amennyiben a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű.

Fentieket természetesen – önhiba hiánya, szabálytalan kézbesítés - igazolni kell. (A levélen szereplőtől eltérő állandó lakcímet, betegséget, külföldi tartózkodást stb.)

Amennyiben az igazolást a bíróság elfogadja, azaz megdől a kézbesítés vélelme, az azt jelenti, hogy az adott eljárásban, nem kezdődtek meg a határidők, a címzett nem esett késedelembe, nem mulaszt, s ami a legfontosabb, nem emelkednek jogerőre a szabálytalanul kézbesített végzések és határozatok, azokhoz joghatás nem fűzhető.

Minthogy vélelmezett kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények – vélelem megdöntése esetén – hatálytalanok, a kézbesítést illetve a korábban megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket - immár szabályos eljárásban – meg kell ismételni.

Budapest területén jogi kérdésekkel forduljon ügyvédi irodámhoz bizalommal!

WWW.TOKAR.HU

 https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

Alapvetően akkor van végrendeletre szükség, ha halála esetére a törvénytől eltérően ( mértékben, sorrendben stb.) szeretne az örökhagyó  juttatni a vagyonából.

Törvényes öröklés:

Törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.

Fentiek a házastárs hiányában történő öröklést szabályozzák. Ha van házastárs, egy gyerekrészt örököl, tehát a hagyatékot úgy kell felosztani, mintha egyel több gyerek lenne. Ha a gyermek kiesik, az ő részét annak gyermekei (örökhagyó unokái) öröklik fejenként egyenlő arányban. Fentieken felül a házastárs holtig tartó haszonélvezet örököl az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tatozó berendezési és felszerelési tárgyakon. Külön kérdés, hogy házassági közös vagyonról beszélünk e, hiszen annak fele eleve az özvegyé és csak a másik fél rész kapcsán merülhet fel öröklés.

Leszármazó hiányában a házastárs örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tatozó berendezési és felszerelési tárgyakat (egészben), és az előbbieken felüli hagyaték felét. A hagyaték másik felét az örökhagyó szülei fejenként egyenlő arányban öröklik.

Ha az öröklés megnyílásakor az életközösség a házastársak között nem állt fenn, és annak visszaállítására sem volt kilátás, a házastárs kiesik az öröklésből. ***

Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Ha leszármazó és házastárs nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. Ha a kiesett szülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő vagy annak leszármazói örökölnek. ****

Végrendelet:

A végrendeletben foglaltak - amennyiben létezik végrendelet - megelőzik a törvényes öröklés szabályait, ha érvényes (alakilag, tartalmilag megfelel a jogszabálynak) és hatályos (ténylegesen alkalmazható: pl.: nem készült újabb, nem vonták vissza) végrendeletről beszélünk, ami egyúttal teljesen kimeríti a hagyaték egészét. A végrendelkezés szabadságának korlátja a kötelesrész, amely a törvényes örökrész harmada, és a leszármazót, házastársat, szülőt illeti, ha az a végrendelet hiányában törvényes örökös lenne.

A végrendelet megtámadása:

A végrendeletet annak érdekében, hogy azt ne / eltérően lehessen alkalmazni, azaz annak alapján örökölni, meg kell támadni. A megtámadás oka érvénytelenség és/vagy hatálytalanság lehet, és az jogosult annak megtámadására, aki az eredményes megtámadással örökölne, vagy teher alól mentesülne. A megtámadási jog öt év alatt elévül.

Érvénytelenségi okok:

- végrendelkezési képesség hiánya (cselekvőképtelenség),

- akarati hiba (tévedés, jogellenes fenyegetés)

- tartalmi hiba (tanúnak juttatott hagyaték)

- alaki hiba (a keltezés *****, a tanúk jelenlétének, illetve aláírásának hiánya. Amennyiben több lapból áll a végrendelet, akkor minden lapját sorszámozni kell, és a végrendelkezőnek, és a tanúknak alá kell írnia.)

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága hivatalból nem vizsgálható, hanem csak akkor, ha az arra jogosult személy hivatkozik rá és azok megjelölésével megtámadja azt.

Ügyvéd közreműködése a végrendelkezés során azért is praktikus, mert egyrészt ő maga is tanúsítja a történteket, másrészt elhelyezi a végrendeletet a kamarai nyilvántartásba, így az el nem veszhet, meg nem semmisülhet, nem tagadhatják le annak létezését.

Amennyiben kérdése lenne örökléssel vagy végrendelettel kapcsolatban, keresse fel budapesti székhelyű ügyvédi irodámat!

WWW.TOKAR.HU

 https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** A bejegyzett élettársak öröklési jogai megegyeznek a házastársak jogaival.

**** Ági öröklés akkor merül fel, ha nem az örökhagyó leszármazója az aki a törvény szerint örökölne.

***** A Polgári Törvénykönyv Magyarázata című több, mint kétezer oldalas kiskönyvben rengeteg érdekes jogesetet találni a régi Ptk. kapcsán:

(csak ízelítőül)

- A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabályszerűnek azt a végrendeleti keltezést miszerint: "prágai utam előtt írtam" tekintve, hogy a prágai út időpontja nem volt pontosan behatárolható,

- Jogszabályszerű viszont ez keltezés: "Az Úr 1936. évének 51. hete után soron következő 27. holdtöltét követő hetedik szombaton." tekintve, hogy ezen időpont pontosan megjelölhető, kiszámítható,

- "... a közönséges írástól eltérő  magánvégrendelet érvénytelen." törvényi fordulaton is sokat merenghettek egyesek. Bacsó Jenő szerint éppen ezért érvénytelen a a görög betűkkel magyar nyelven írt végrendelet, mert a magyar nyelv a latin betűket használja, tehát a görög betűkkel történő írás a közönséges írástól eltérő írásnak számít. / Polgári Törvénykönyv Magyarázata, Második kötet, Harmadik, átdolgozott kiadás, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1995, 1799. oldal. / Más kérdés, hogy mennyire életszerű, hogy a fentiekhez hasonló végrendelet szülessen...

www.tokar.hu: közös megegyezés, azonnali hatályú felmondás

A megszüntetés egy szándékolt aktus. Két esete a felmondás, illetve a közös megegyezés. A felmondás egyoldalú aktus, azt az egyik fél közli a másikkal, fajtája szerint lehet rendes vagy azonnali hatályú.

A különbség leginkább talán abban ragadható meg, hogy a azonnali hatályú felmondásnak rendkívüli oka kell, hogy legyen. Egy olyan szélsőséges élethelyzet vagy magatartás, amely a munkaviszony haladéktalan megszakítását indukálja. Ilyen ok lehet például, amikor az asszisztens munkáltatójának versenytársát ügyfelek előtt népszerűsíti.

Rendes felmondás esetén a felek között megmarad a jó viszony, így lehetővé válik a felek további együttműködése a munkaviszony tényleges megszűnéséig. Az egyik fél közli szándékát, majd a felmondási idő alatt a felek kereshetnek új munkaerőt, illetve új munkahelyet, a munkavállaló pedig átadhatja munkahelyét (részben tapasztalatát) az új kollégának, zavartalan ügymenetet biztosítva ezzel.

A rendes felmondás törvényi szabályai eltérnek a határozott és a határozatlan idejű munkaviszony felmondása esetén. Határozott idejű munkaviszony esetében a rendes felmondás mindkét oldalról (munkáltató és munkavállaló) kizárt. A munkáltató is csak akkor alkalmazhat egy „quasi rendes felmondást”, ha a munkavállalónak egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó távolléti díjat megfizeti.

A határozatlan idejű munkaviszonyt a felek (munkáltató és munkavállaló) rendes felmondással megszüntethetik. A munkáltató (és csak a munkáltató) azonban köteles a felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. (Jog)vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy pl.: a munkáltató nem hivatkozhat – felmondása indoklásaként - alappal arra, hogy feleslegessé vált az adott munkavállalója, illetve annak munkaköre, munkahelye, ha a felmondását követő rövid időn belül, ugyanazon helyre és feladatra vesz fel új munkavállalót. 

A leggyakoribb munkáltatói hiba - a felmondás mindkét fajtája esetében, - hogy elmarad a munkavállaló jogorvoslati lehetőségről történő tájékoztatása, pedig ez is a - munkáltató általi  - felmondás lényeges eleme. Ennek elmaradása ugyan a felmondást önmagában jogellenessé nem teszi, de annak megtámadhatósági intervallumát a teljes elévülési időre (három év) kiterjeszti. Amennyiben viszont a valós és okszerű indoklás marad ki a felmondásból, az a munkaviszony jogellenes megszüntetését eredményezi.

Amennyiben átláthatatlannak, vagy bonyolultnak találja a munkajogi kérdéseket, forduljon hozzám bizalommal; a munkajog minden területén legjobb tudásom szerint leszek segítségére.

WWW.TOKAR.HU

 https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/