A tizennegyedik évét betöltött gyermek saját álláspontjával ellentétes döntés az elhelyezésével kapcsolatban csak akkor hozható, ha az általa preferált megoldás hosszútávon őt magát veszélyezteti. Adott esetben az átlagosnál gyengébb nevelési képességű szülőhöz is kerülhet a gyermek, még ha ugyan a másik szülő nevelési képessége átlagos, de a gyermek nem őt választja és a kevésbé alkalmas szülőnél veszélyeztetés nem merül föl; jobban felismeri és figyelembe veszi a gyermek igényeit.
Fenti szempontból az ellennevelés is relatív, mert ha egy 14 éves gyerek úgy éli és ítéli meg, hogy neki az adott szülőnél jobb, akkor azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, ebben az esetben ugyanis nem pusztán azt vizsgálja a bíróság, hogy melyik szülő az alkalmasabb, hanem az adott 14 éves gyermek választását, amelyet el is fogad és aszerint dönt, amennyiben az nem veszélyezteti a gyermek (értelmi) fejlődését.
A gyermek tehát nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem quasi dönt, és esetleges rossz döntésének viseli a következményeit.
Kézzelfogható veszélyeztetés esetén szembe lehet menni a gyermek döntésével, a szubjektív feltétel (a gyermek támogató illetve tiltakozó álláspontja) mellett a szülői veszélyeztetés az objektív feltétele a döntésnek.
https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/
Kapcsolódó anyagok:
Tizennégy éves gyermek elhelyezése
Kapcsolattartás újraszabályozása
Kapcsolattartás, tájékoztatási kötelezettség
Szülői Felügyelet és tartásdíj megváltoztatása
Házassági vagyonközösség megszűnése
