Thököly út 58-60. Budapest 1146  info@tokar.hu  +36 1 343 44 36

+36 1 343 44 36 +36 70 632 85 52  http://tokar.hu/

Az elévülés az időmúlás jog(keletkeztető)hatása, amelynek következtében a követelés nem érvényesíthető bíróság útján.* Az indoka a bizonytalan helyzet keretek közé szorítása: akinek nem volt fontos évekig a követelése, nem tett semmit azért, hogy a pénzéhez jusson, az magára vessen. A követelések – főszabály szerint – öt év alatt évülnek el.** Az elévülést „elvileg” nem lehet hivatalból figyelembe venni, tehát hivatkozni kell rá. Magyarán: mindig elő kell venni, legfeljebb nem jön be.

Az elévülés a jogvesztésnél annyival „jobb” csak - „jobb”, amennyiben a jogosult oldalon állunk -, hogy az elévült tartozását rendező fél, a teljesítését nem követelheti vissza. ***

Ha az elévülés megszakad, az a félbeszakadás pillanatától újból és elölről kezdődik, tehát ha az öt éves elévülési időbe eső igényem az esedékességét követő ezredik napon bíróság elé viszem / és persze teljesülnek az egyéb törvényi feltételek /, újra elkezd ketyegni az öt év.

A korábbi Ptk. szerint a kötelezett írásbeli felszólítása is megszakította az elévülést, azaz ha az elévülési időn belül írásban (igazolhatóan) felszólítottam a kötelezettet a teljesítésre, az elévülés számítása kezdődött elölről. Ha anno négy és fél évente megléptem a fentieket, akár évtizedes távlatból is nekikezdhettem pereskedni, ha épp úgy jött ki jobban a lépés.

Az új Ptk. leépítette az írásbeli felszólítást. / Lehet vele játszani, csak nem szakítja meg az elévülést. /

Megszakítja viszont: ****

• A tartozás elismerése. (A kötelezett ismeri el, és azt a jogosultnál teszi meg; rendez valamennyit a tartozásából, kamatot fizet. / Jó vicc, 0.9% /)

• A megállapodás módosítása, egyezség. (Nyilván: ugyanarra nézve ismét megállapodunk, változtatunk rajta, egyezkedünk, sőt: egyezséget is kötünk.) 

• A követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. / A régi Ptk. szerint elegendő volt az eljárás megindítása - keresetlevél benyújtása -, ez ma már nem jó semmire. / A kártérítéseknél – ha a kárt bűncselekménnyel okozták, - a bűncselekmény büntethetőségének elévülési ideje szerint alakul a polgárjogi elévülés is. ***** A keresettel történő igényérvényesítéssel (+ jogszabályi többletfeltételek) egy tekintet alá esik a perbehívás, beszámítás, és a fizetési meghagyás kibocsátása is. 

• A követelés csődeljárásban történő bejelentése. 

Érdemes figyelemmel lenni arra, hogy az elévülés nem minden esetbe öt év, az akár a felek megállapodása alapján is módosítható. / Persze… megveszem a szomszéd robogóját, és azon fogunk rugózni, hogy „kössünk ki 2 év 4 hónapot, nem is! Legyen inkább 3 év 9 hónap!”  Ugyan már! /

Viszont jogszabály (sőt: törvény) is ismer kivételeket. A Ptk.-ban is akad pár, mivel azonban viszonylag kevesen szállítmányoznak / fuvaroznak (egy-egy év), mondok egy másik kivételt:

A gázszolgáltatóval kötött elosztóhálózat-használati szerződés alapján keletkező igény / talán így ismerősebb: gázszámla / elévülési ideje két év. ****** Ha tehát a gázszolgáltató a számlát anélkül követeli két éven túl, hogy az elévülést megszakította volna – fizetési meghagyást bocsátottak volna ki, keresetlevelet nyújtott volna be / + jogerős érdemi… / stb. – a követelése elévült. Ha mégis kifizetjük az elévült számlát, buktuk a megfizetett összeget, hiszen élő igényt teljesítettünk önként annak ellenére, hogy teljesítésre a bíróság sem kötelezhetett volna. Ennél bosszantóbb dolog pedig tényleg kevés van. *******

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

* Ptk. 6:21. § [Az időmúlás joghatása] Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.

** Ptk. 6:22. § [Elévülés] (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el.  (2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.  (3) Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.  (4) Az elévülést kizáró megállapodás semmis.

*** Ptk. 6:23. § [Az elévülés joghatásai]  (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. (2) Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet. (3) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti. (4) Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni.

**** Ptk. 6:25. § [Az elévülés megszakítása]  (1) Az elévülést megszakítja

a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;

b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;

c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy

d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik. (3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

***** Ptk. 6:533. § [Elévülés] (1) A kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. (2) A járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik.

****** 2008. évi XL. törvény a földgázellátásról: 28/A. §  (6) A földgázkereskedő és a felhasználó közötti földgáz-kereskedelmi szerződésből, valamint a földgázelosztó és a felhasználó között létrejött elosztóhálózat-használati szerződésből eredő polgári jogi igények két év alatt évülnek el. Az elévülés a követelés esedékességének napján kezdődik.

******* Ha nem dobjuk be a perben az elévülést, simán megítélhetik a tartozást, aztán meg jön a végrehajtó, hiszen akkor már egy perben született ítélet lesz az alap és nem az amúgy elévült tartozás; tehát a lustaságunkkal/figyelmetlenségünkkel bírói úton ki nem kényszeríthető igényt is kikényszeríthetővé konvertálhatunk.

Thököly út 58-60. Budapest 1146  info@tokar.hu  +36 1 343 44 36

+36 1 343 44 36 +36 70 632 85 52  http://tokar.hu/

Dióhéjban: lakás, ház és egyéb ingatlan eladása után - az ingatlan szerzését követő ötödik év elteltével - nem kell adózni az Szja törvény (1995. évi CXVII. törvény) 62.§ (6)  bekezdése szerint. Kár is tovább olvasni. Ennyi.

A lényegtelen(nek tűnő) részletek iránt érdeklődők kedvéért:

Adózás szempontjából - 2016. december 31-ig - az ingatlan-nyilvántartás szerinti bejegyzés/minősítés volt a döntő, és nem a tényleges használati mód azaz, ha  lakásnak használtuk a nyilvántartás szerint műhelynek, garázsnak stb. minősített ingatlanunk, akkor 15 év elteltével is adózhattunk utána (2017. január 1-től egységes a lakó és nem lakás céljára szolgáló ingatlanok megítélése), ha jövedelem szerzése mellett értékesítettük, nem is beszélve arról, hogy pl. a garázs nem lövi ki a szerzési illetéket.

Érdemes tisztázni, hogy az adónak semmi köze az illetékhez. Az illetéket a tranzakció után fizeti a szerző fél (mindenképp, és fix 4%-on), adózni az eladás utáni bevétel (jövedelem) után kell/ene/, idővel arányosan "lecsúsztatva".

Azaz az első kérdés: többért adjuk e el az ingatlant, mint amennyiért szereztük, hiszen a többlet a jövedelem. Ha a válasz nemleges (ugyanannyiért, vagy kevesebbért adjuk el, mint amennyiért vettük), nem kell adóznunk.

A jövedelem azonban nem feltétlen egyenlő a pozitív érték- / árkülönbözettel, hiszen az értékesítéssel szerzett jövedelemből lejön:

• az eladott ingatlan megszerzésére fordított összeg,
• az értéknövelő beruházás, és
• az átruházással kapcsolatos kiadások.

(Szja törvény 62.§ (1) a.), b.), c.) bekezdés).

Ha a fentiek levonása után többlet (jövedelem) marad lakás vagy ház eladását követően, a szerzett többlet után adózni kell:

Ha 10 M-ért eladtam, a 8M-ért szerzett lakásom, és 1M levonható költséget (ráfordítás, beruházás) tudok igazolni, a 10 és a 8 közötti 2M-s többletből, csak 1M számít, így a jövedelmem alapja 1M forint lesz, amely a szerzés évében és az azt követő évben eladott ingatlan esetén teljes egészében adó alá esik (15% = 150.000.-Ft), a 2. évben csak a 90%-a (15%-on = 135.000.-Ft), a 3. évben a 60%-a (15% = 90.000.-Ft), a 4. évben a 30%-a (15% = 45.000.-Ft), az 5. évben és azt követően pedig 0%-a (15% = 0 Ft), adót kell fizetni.

A jövedelemszerzés időpontja (az évforduló számításának kezdőnapja)  adásvételi szerződés földhivatali iktatásának napja.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

(C)

Thököly út 58-60. Budapest 1146  info@tokar.hu  +36 1 343 44 36

+36 1 343 44 36 +36 70 632 85 52  http://tokar.hu/

A tulajdoni lap részei:

www.tokar.hu

Kapcsolódó oldalak:

• Haszonélvezet alapítás
• Haszonélvezeti jog értéke
• Tulajdoni lap és széljegy
• Ingatlan utáni adózás
• Lakás illetéke
• Függőben tartás
• Ajándék illetéke
• Ingatlanvásárlás és bankkölcsön

• Legfelül találjuk a helyrajzi számot, ez azonosítja be fixen az ingatlant a földhivatali adatbázisban.

• A helyrajzi szám alatt találjuk az ingatlan címét, ami sokszor eltér a lakcímkártyán feltüntetett címtől, de a szerződéskötéskor a földhivatali adatokat kell követnünk.

• Az I. RÉSZ felett látható a széljegy. A széljegy egy folyamatban lévő, de még el nem bírált ügyiratra utal, azaz benyújtottak valamit ám, annak kimenetele - kivált e egyáltalán joghatást - kérdéses még. A benyújtott irattal sok minden történhet: bejegyezhetik a benne foglaltakat, hiánypótlást adhatnak ki vagy elutasíthatják. A széljegy a benyújtást követő napon kerül fel a tulajdoni lapra. (Folytatás alább.)

• I. RÉSZ

• Az ingatlan adatai (a lakás mérete négyzetméterben, a szobák száma, a közös tulajdonból a lakásra eső tulajdoni hányad) mellett a leglényegesebb dolog a lakás jellege, tulajdoni formája (magán lakás stb.). Eltérően alakul ugyanis a társasházi és a szövetkezeti lakások sorsa. A szövetkezeti háznál, lakásnál tipikus a tagok, tulajdonostársak elővásárlási joga, így ha őket nem értesítik az adásvételről, velük szemben hatálytalan lesz az ügylet.

• A sor elején találjuk a bejegyző döntés  számát. Érdemes viszont végigfutni a sort, mert ott tüntetik fel a törlő végzést. Ha a sor végén ilyet látunk (törlés), akkor az adott sorban foglalt tény/jog/adat/teher már a múlté. Aktuális adatok (jog, tény, teher) esetén csak a bejegyzés és annak száma szerepel a tulajdoni lapon.
  

       II. RÉSZ

• Az ingatlan tulajdonosainak adatait, és tulajdoni arányát tartalmazza. Itt is a sor elején találjuk a bejegyző döntés  számát. Érdemes viszont végigfutni a sort, mert ott tüntetik fel a törlő végzést. Ha a sor végén ilyet látunk (törlés), akkor az adott sorban foglalt személyek már nem tulajdonosok. Az a személy az aktuális tulajdonos, akinél csak bejegyzés - tehát nem törölték - és annak száma szerepel a tulajdoni lapon. 

• Vásárolni csak tulajdonostól tudunk, hiszen hogyan is adhatná el másét az, akinek nincs köze az ingatlanhoz. Viszont lehet olyan tulajdonos is, aki nem szerepel a tulajdoni lapon: a házastárs. Érdemes tehát kitérni rá a szerződésben, hogy tárgya e házassági vagyonközösségnek az ingatlan.

       III. RÉSZ

• Az ingatlan terheit tartalmazza (Elidegenítési-, terhelési tilalom, zálog-, végrehajtási-, haszonélvezeti-, szolgalmi, vezetékjog stb.).

• A terhek csökkentik az ingatlan értékét, hiszen azok egy része a használatban korlátoz (szolgalmi, vezetékjog), más része a forgalomképesség (eladás) korlátja - hiszen az eladást megelőzően először azt kell rendezni a vételárból (végrehajtási jog), - megint más része egészében gátja az eladásnak (Elidegenítési tilalom).

• A terhek esetén is a sor elején találjuk a bejegyző döntés  számát. Érdemes itt is végigfutni a sort, mert ott tüntetik fel a törlő végzést. Ha a sor végén ilyet látunk (törlés), akkor az adott sorban foglaltak már nem terhelik az ingatlant. Az aktuális terheknél csak bejegyzés és annak száma szerepel a tulajdoni lapon. Itt tehát akkor van helye az örömnek, ha vagy semmi nem szerepel a tulajdoni lap III. RÉSZében, vagy a sor végén ott van a bejegyző határozat után azzal egy sorban, az adott teher törléséről rendelkező határozat és annak száma.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

Ingatlan utáni adózás          Függőben tartás 

Az ingatlan adásvétel („átruházás”) illetéke az ingatlan értékének 4%-a. Az illetékekről szóló törvény 21.§ (2) bekezdése viszont az alábbi kedvezményt biztosítja:

„Lakástulajdonok magánszemélyek közötti cseréje, valamint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző három vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja az elcserélt lakástulajdonok, illetve a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.” ***

A fentiek szerint a kedvezmény 

• csak lakásokra vonatkozik, tehát nem számítható be garázs, telek, nyaraló stb.,
• magánszemély kell álljon az ügylet vásárlói oldalán és eladóként is természetes személyként (nem cégként) kell szerződnie,
• csere vagy adásvétel lehet csak a jogcím,
• az adásvételnek (eladás) a vevői szerzéshez képest (vevő fizeti az illetéket) - három / + egy éven belülre kell esnie. (A vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik (Itv. 3.§ 3) bek. a), tehát a szerződés keltéhez képest + / - egy év)
• Az értékesített ingatlan adásvételi szerződését a vásárolt ingatlannál eljáró ügyvéd másolatban csatolja a NAV B400-as nyomtatványhoz,
• Amennyiben a vásárlást követően értékesíti másik, korábban már meglévő ingatlanát a vevő, azt utóbb kell bejelentenie a NAV-nál, még az illetékkiszabásról rendelkező fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt. Amennyiben a jogerő beálltáig nem adná el a vevő a lakását, ezt a tényt kell bejelentenie, amelyre tekintettel a NAV az illetékkiszabási eljárást - kérelemre - felfüggeszti,
• Ha több lakást adunk veszünk, akkor mindig a egymást követő és megelőző ügyletek közül - az illetékfizetésre kötelezett választása szerint - a kedvezőbb értékűek oltják ki egymást, azaz azok számíthatóak be egymásba,
• A régebbi gyakorlat szerint az ingatlanok értékének különbözete mínuszban is illeték alá esett. (10M-ért eladtam, 9M-ért vettem, tehát bár nem szereztem, akkor is fizetnem kellett a mínusz 1M után), ma már szerencsére nem ez az ügymenet.

További kedvezmény, hogy

• az illetékkötelezettség keletkezésekor a 35. életévét be nem töltött fiatal az első lakástulajdonának (tulajdoni hányadának) megszerzése esetén az egyébként fizetendő illeték 50%-ig terjedő kedvezményre jogosult, ha az egész lakástulajdon forgalmi értéke a 15 000 000 forintot nem haladja meg. Ilyen forgalmi értékű lakás tulajdoni hányadának megszerzése esetén a vagyonszerzőt a szerzett tulajdoni hányaddal arányos mértékű kedvezmény illeti meg. Azaz, ha a vevő nincs még 35, első lakását szerzi max. 15M-ért, akkor 4% helyett csak annak felét kell lerónia illetékben: 300.000.-Ft-ot. A kedvezményt kérni kell a NAV-tól, kérelem híján a teljes összegű illetéket kell megfizetni.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Klasszikus trükk, hogy egy formális ajándékozással felsrófoljuk (szigorúan családon belül) az ingatlanunk értékét (na jó, azt nem max. az árát), hogy a majdani vásárlás esetén csökkenjen a vásárolt (drágább) és az eladott (így már nem/alig olcsóbb) ingatlan értékkülönbözete.

Annak az alapvetések miszerint „házasságban fogant gyermek apja a férj” *** a családi státusz rendezésére irányuló társadalmi érdek az elsődleges oka. A jogi vonatkozások (gyerektartás, öröklés stb.) tisztázása biztosítja, hogy a gyermek mindenképp tartozzon valakikhez, még ha ez a kötelék biológiai alapon sokszor meg is kérdőjelezhető. (A „kakukkfiókák” arányát a közvélekedés 10%-ra taksálja, de ez a kutatások szerint túlzottan optimista elképzelés.)

www.tokar.hu

Közös megegyezéses bontás    Szülői felügyeleti Jog

A klasszikus eset, amikor a férjnek kételyei támadnak, és megtámadja az apasága vélelmét. Előfordulhat viszont olyan helyzet is, hogy a házasfelek által tudott és elismert tény ellenére kényszeríti a férjre az apa szerepét a törvény:

Ügyfelem - a férje által is - tudottan az új párjától esett teherbe. A házasság felbontását viszont nem sürgette egyikőjük sem. Ez a "kényelmes" megoldás egészen addig tűnt jó ötletnek, amíg ki nem derült számukra, hogy a gyermek mindenképp a férj - azaz ügyfelem volt párja - nevére kerül a törvényi vélelem miatt még akkor is, ha megvan az igazi apa, el is ismeri az apaságát és ezt a férj sem kérdőjelezi meg.

A gyermek státusza ugyanis nem lehet rendezetlen. Ha pedig van férj, a jogszabály egyértelműen válaszolja meg a kérdést.

Miután az ügyfelem nem szerette volna, hogy gyermeke a férje vezetéknevét kapja, (és utólag - rengeteg macerával – kelljen elintézni a "lemondást" illetve az apaság elismerését) igyekeznünk kellett. A válás lebonyolítása ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen, de a szerencse mellénk szegődött.

Az akkor hatályos 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 18.§ (2) b) pontja csak az alábbi három feltétel egyszerre történő teljesítése esetén tette lehetővé az „azonnali” válást:

 a felek

•  között legalább három éve megszakadt az életközösség,
•  igazoltan külön lakásban élnek,
•  rendezték a közös gyermek elhelyezését és tartását.

Minden más esetben békítéssel kezdődik az bontóper, majd pedig harminc napon túli időpontra tűzhet ki új tárgyalási időpontot a bíróság.****

A (vélelem alapján) „közös” gyerek az adott esetben még csak „útban volt” – azaz jog szerint (még) nincs -, így ezt a feltételt teljesítettük. Az életközösség megszakadásának időpontjára elegendő volt nyilatkozatot tenni. Minthogy a házasfelek szerették volna lezárni a dolgot, nem volt kérdés ilyen tartalmú egyező nyilatkozatuk.

A gond a harmadik feltétellel volt. A külön lakásban élést ugyanis okirattal kell igazolni. Itt szegődött mellénk a szerencse. A férj ugyanis – épp a bontóper napját megelőző pontosan három évvel és 3 nappal – a házasfelek közös címéről - a lakcímkártyája tanúsága szerint - másik címre jelentette be magát. És ez az alig több mint háromévnyi „különélés” tette lehetővé, hogy maradéktalanul megfeleljünk a törvény előírásainak. *****

A házasság felbontása tehát azonnal megtörtént, a felek tudomásul vették az ítéletet, így az jogerős lett.
A jogerős ítélet birtokában az ügyfelem hozzámehet a születendő gyermeke apjához, nyilván még a szülés előtt. ****** A gyermek tehát (már az új) házasságban született. Ha pedig a státuszát nem kérdőjelezi meg senki – ilyen személy pedig  nem nagyon akadt, – akkor a szüléskor már csak az új házassági anyakönyvi kivonatnak lehet jelentősége. *******

Ez még akkor is így van a törvény szerint, ha a gyermek nyilvánvalóan a korábbi házasság fennállta alatt fogant.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

(Az alábbiak régi jogszabályi hivatkozások. Minthogy az új lényegében egyezően szabályozza a kérdéskört, nem konvertáltam át őket.)

*** 1952. évi IV. törvény, Csjt. 35.§ (1) „A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.”

**** Pp. 285.§ (4) 4) "Ha a bontóperben tartott első tárgyaláson a felek nem békülnek ki, az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel a bíróság a tárgyalást elhalasztja, egyben felhívja a feleket, hogy három hónapon belül írásban kérhetik az eljárás folytatását, ellenkező esetben a per megszűnik. A bíróság a tárgyalás folytatására csak a kérelem benyújtását követő 30 nap eltelte után tűzhet határnapot."

***** Ha jobban belegondolunk az ügyfelem késedelme kifejezetten kapóra jött, hiszen ha előbb adjuk be a keresetlevelet, valószínűleg korábban tárgyalják az ügyet. Ez esetben viszont nem lett volna meg a három év különélés, így kötelező lett volna békíteni a feleket, halasztani a tárgyalást azaz a baba mindenképp ezen korábbi házasság fennállta alatt érkezett volna; természetesen a válófélben lévő férj nevére.

****** Az első tárgyaláshoz képest pontosan egy hónapra írták ki az ügyfelemet, így nem várhattuk meg az ítélet postázására a - bíróság rendelkezésére álló - 30 napot. (Utólag kiderült, jól tettük.) Az ítélet írásba foglalására egyébként 8 nap van. Ennek elteltével szorgalmasan telefonáltam, ügyintézővel egyeztettem - a bíróval aláírattattuk - majd az ügyfelem személyesen vette át az ítéletet, (amit egyébként elgépeltek, így ott a helyszínen ki is javíttatta) és már szaladt is az anyakönyvvezetőhöz, hogy azonnal egybekelhessen (születendő) gyermeke apjával.

******* Csjt. 35.§ (3) "Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.

A jogképesség és a cselekvőképesség fogalmának különbözősége legegyszerűbben az alábbi példával érzékeltethető: egy kft.-t (magát az alapító okiratot, illetve a virtuális jogalanyt) nem tudunk elküldeni vásárolni, legfeljebb a kft. ügyvezetőjét (törvényes képviselőjét). Az ügyvezető aztán majd eldönti, hogy a vásárlási szándékát (akaratnyilatkozatát) a cég javára (annak nevében eljárva) fejti ki, vagy a sajátjára. A különbség lényeges, mert az előbbi esetben a cég fizet, az utóbbiban pedig az ügyvezető, pontosabban fizikálisan mindkét esetben az ügyvezető, csak az elsőben a céges kártyáról, a másodikban a sajátjáról.

A gyakorlati különbség a jog- illetve a cselekvőképesség között az, hogy a jogképesség tulajdonképpen szerzőképességet takar azaz, az adott személynél meg is jelenhet a (más által) kifejtett cselekvés eredménye. A cselekvőképesség azt foglalja magában, hogy a „szerzési” szándékot ki képes (személyesen) kifejezni.

A dolog igazából innentől érdekes, mert (I.) minden ember jogképes: jogot szerezhet és kötelezettséget vállalhat, (II.) jogi értelemben akaratnyilvánításra egyedül az ember képes, ám közülünk sem mindenki. (A saját cselekvés eredményéből eredő - saját részre történő - szerzés tehát kizárólag cselekvőképesség hiányában maradhat el, - jogi értelemben "cselekvésre" csak az ember képes, - hiszen a jogképesség hiánya természetes személynél nem fordulhat elő).

Így a kérdés két módon vethet fel problémát: (I.) képes-e akaratnyilvánításra az adott természetes személy (az ember mindenképp szerzőképes /megjelenhetnek nála jogok és kötelezettségek/, a kérdés egyedül az, hogy személyesen tehet e jognyilatkozatot /cselekvőképes/, vagy törvényes képviselője útján /cselekvőképtelen, stb./). Illetve, hogy (II.) jogképes-e az adott szervezet, amely eleve cselekvőképtelen, hiszen ez a tulajdonság az ember sajátja. A jogi személy(iség) cselekvőképességét annak (természetes személy) képviselője (kurátora, ügyvezetője, elnöke, igazgatója) biztosítja.

Aki akaratnyilvánításra a törvény szerint is alkalmas (képes), az maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot. Az akaratnyilvánításra képes ember - ügyletkötés során - tehet jognyilatkozatot a saját javára, vagy máséra. Ha a máséra tesz, akkor annak képviseletében jár el, legalábbis reméljük (törvényes képviselő). Ahhoz, hogy ez a remény bizonyossággá erősödjön, szükség van képviseleti jogosultságának igazolására.

A más nevében és javára történő eljárás jól ismert példája (a gondnokság intézménye mellett) a jogi személy*** nevében történő joggyakorlás.

A jogi személy egy fikció, egy absztrakt fogalom, amely szerint bizonyos csoportokat együttesen, közösen illetnek meg jogok és terhelnek kötelezettségek (pl. állam, önkormányzatok, gazdasági társaságok, társadalmi szervezetek stb.). Külső jogviszonyaiban a jogi személy nem személyek összességének, hanem egy (önálló) személynek számít. A jogi személy az ügyletei során – képviselőjének akaratnyilatkozatán keresztül - saját magának, mint jogi személynek szerez, illetve vállal kötelezettséget, tehát jogképes. A jogi személyt alkotó (természetes és jogi személy) tagoknak esetleges cserélődése nem érinti a jogi személy által vállalt kötelezettségeket és a megszerzett jogokat.
 
A címben említettek különbözősége tehát abban fogható meg, hogy a szerződést - legáltalánosabban - a szándék keletkezteti, amelynek kifejezésére kizárólag – természetesen a törvényi feltételek megléte mellett - az ember képes (cselekvőképesség). Amennyiben a - kifejezett szándék általi - szerzésre az adott személy jogszabály szerint alkalmas (jogosult/kötelezett lehet), akkor az adott személy jogképes.

Amennyiben szeretné, ha jogi kérdésekben egyedül kellene döntést hoznia, forduljon  hozzám bizalommal; legjobb tudásom szerint leszek segítségére!

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Érdekesség, hogy pl. a betéti társaságnak egészen az új Ptk. hatálybalépéséig nem volt jogi személyisége. /Jogképesnek természetesen jogképes volt, és az ma is./ Komoly kapacitást fektettek egykori tanáraink azon rögeszméjük igazolására, hogy igenis van különbség a jogi személy kft., és a nem jogi személy bt. között, szerzési képességük terjedelme, korlátai stb. szempontjából. Megkímélve mindenkit az unalmas részletektől, elárulom, hogy nincsen és soha nem is volt; de mégiscsak izgalmasabb, hogy anno különbséget tettek köztük, különben az e tárgykörben kifejtett több évtizedes kutatómunkájuk - és az azért járó díjazás - veszett volna  kárba. Viszont ugyanazok, akik egykor (szinte) kikezdhetetlen logikával igazolták a Bt. - Kft. egyébként nem létező különbözőségét; most éppilyen kérlelhetetlenül érvelnek a két társasági forma azonos minősége mellett.

(C)

A legfontosabb: csak okosan!

Én a VIII. kerületben tanultam a munkajogot. Pályakezdőként váratlanul értek a belső játszmák és bár próbáltam alkalmazkodni, a betöltött státuszok kilátásba helyezett visszavágása miatt  kollégáim nem támogatták a beilleszkedésem. Nem volt túl jó a légkör, igyekeztek rám nyomást gyakorolni, kellemetlenkedtek, hátha megyek magamtól;  viszont ha én mondok fel, minden juttatástól elesek. Nem sok híja volt, hogy így legyen, de szerencsémre - szó szerint páros lábbal - kirúgtak.

A próbaidő letelte utáni héten mondta a főnököm, hogy írjam alá az új szerződésem újabb három hónapra. Jeleztem, hogy nekem élő szerződésem van, nincs mit aláírnom, erre hazazavart.

Másnap - kivételesen időben, de hát mikor ha nem ilyenkor - bementem dolgozni, nehogy rendkívüli felmondásra adjak okot, erre köszönés helyet egyik felettesem a "Te mi a faszt keresel itt, baszd meg?" kérdéssel üdvözölt. Felszólítottak, hogy hagyjam el az épületet, merthogy tegnap kirúgtak. Nem tettem, jöttek a guardok és kivezettek. A nagyobb felhajtás kedvéért - még inkább a nem vagyoni kártérítés miatt - a cselédlépcső helyett a főlépcső felé indultam, hogy sokan lássák: fennálló tisztviselői jogviszonyom ellenére hurcol meg a munkáltató.

A jogvita nem volt túl bonyolult, másfél év alatt letudtuk. (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.2895/2000./12. sz. ítélete***) Már akkor látható volt, hogy a majdani jogvita szempontjából jól állok, amikor az egyik szaktekintély rám célozva üvöltött a folyosón: "Pénzt akar ez a geci, és jár neki!" Így is van. Már hogy "jár neki", a jelző meg nem engem minősít. Már az új szerződésem erőltetésekor jeleztem, hogy a rendes felmondás kondícióival (azt hiszem, hat havi zseton volt) kész vagyok távozni, egyébként maradok. /Belegondolni is szörnyű mi van, ha az utóbbit választják.../

Végül mindössze negyedévnyi közhivatalban letöltött (kényszer)munka után, másfél évet igazolt le a bíróság mert akkoriban (ma már ilyen sincs) az ítélet jogerejének napjával szűnt meg a korábban jogellenesen megszüntetett munka/köztisztviselői jogviszony. A másfél évet ki is fizették, viszont lelki sebeim orvoslására mindössze ötvenezer forintot ítélt meg a bíróság. Szerintük ennyit ért a jóhírnevem, és ez az összeg olyan helyzetbe hozott, mintha a sérelem be sem következett volna. (Pedig mindenki tudott a cirkuszról, vagy 20 ember látta, hogy bűnözőket megszégyenítő módon kísérnek le, mindenkiben negatív megítélés alakult ki velem kapcsolatban - amelynek okozója a munkáltató volt -, mégsem tudtam több pénzt kihozni belőle. Szerintem ötvennégy-, ötvenötezer forint is lett volna a sztoriban,  ha egy lélekbúvár szakértő leigazolja, hogy az események hatására maradandó mentális defektusokat szereztem, amelyek élethosszig tartó életminőség-romlásra vezettek.) Az valahogy fel sem merült az eljárás során, hogy a tisztviselői pályámat vágták gallyra****, amihez képest elég szerény ellentételezést kaptam.

Amúgy technikailag egyszerű volt az ügy: az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat ugyanis érvénytelen. Miután írásban szerződtem le és nem sikerült megegyeznünk a lelépési pénzemben, írásban kellett volna kirúgniuk rendes felmondással, nem pedig azonnali hatállyal (anno: rendkívüli felmondás) és főleg nem szóban. Tettek is rá kísérletet, csak azon a papíron nem stimmelt a keltezés, visszadátumozott okiratot pedig nem mindig szerencsés aláírni, így én sem tettem meg. Mindezek után kiküldték postán a két héttel azelőttre szóló felmondást, mikor a világ legtriviálisabb dolga, hogy a levél kézhezvételével hatályosul a közlés. Szóval még postabélyegző is alátámasztotta, hogy bár a hónap utolsó napján lejárt a próbaidőm, a rákövetkező hónap 15. napján közölve szüntették meg a jogviszonyom "próbaidő alatt, azonnali hatállyal".

Mit lehet erre mondani, de tényleg?

Irodám munkaszerződések szerkesztése és kontrollja mellett munkaerő-kölcsönzés és közvetítés kapcsán felmerülő jogi kérdésekben is segítséget nyújt.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Külön vicc volt, hogy ezek után nem akart szakvizsgára engedni az IM illetékese:

Ő:    - "Nincs meg a szükséges gyakorlati ideje."

Én:  - "De hát itt az ítélet, másfél év köztisztviselői jogviszony."

Ő:    - "De nincs tényleges gyakorlata, azt nem munkával töltötte."

Én:  - "Akkor a másfél év pereskedés az mi?! Az ítélet jogereje az mi?! Szembe mehet vele a minisztérium?! /Ma már tudjuk, hogy igen, de 15 éve más volt a helyzet./ De jobbat mondok, tessék csak nézni a jogszabályt: még a kismamás jogviszonyt (gyed/gyes, vagy mi a bánat) is elismerik gyakorlati időnek! Hátrányosabb helyzetbe kerülök a munkaügyi per megnyerte után - most leszakvizsgázom munkajogból! -, mint egy kismama?!  A pelenkázás mellett neki tuti, kevesebb ideje jut a szakmára, mint amennyi időt én elcsesztem vele!"

Egy nap gondolkodási időt kért a döntnök. Másnap hívtam: - "Rendben, mehet, meggyőzött."

**** Ezért jut eszembe olykor Popper Péter gondolata, amelyet Ő a zsidósága kapcsán említett és az én olvasatomban így fest: "Azért vagyok ügyvéd, mert közéjük rúgtak."

Az érvénytelen szerződés kapcsán írottak jelentőségét az alábbi példa szemlélteti, még régi Ptk. hivatkozással,*** hiszen majdnem 20 éves a történet:

Annak idején a Szerencsejáték Rt. TippMix játékának indulásakor a TippMix-en kombinációban (több esemény egy szelvényen történő bejelölése) kötött fogadáson - egy (a megtett kombinációban is szereplő) sportesemény törlése során, a kombinációs szelvényen egyébként - elért nyereményt (amennyiben az adott szelvény összes többi eseményét eltalálták) az Sz.Rt. nem volt hajlandó kifizetni, csak a megtett tétet visszaadni (egyszeres odds az egész szelvényre), mondván: „töröltek egy eseményt (a sok közül) így érvénytelen a fogadás (egésze).”

Mért is volt hibás ez a gondolatmenet? Azért, mert a – szabályzat adta keretek között – a TippMix szelvényen megtett fogadások önállóan is, (több önálló egyszeres kötés) és összességükben is (kombinációs kötés) teljes szerződések. (A játékszabályzat szerint minden szükséges alaki és tartalmi követelménynek megfeleltek).

A Szerencsejáték Rt., tehát – a számára olcsóbb – abszolút érvénytelenség (lehetetlenülés) szabályát alkalmazta /nota bene: azt is jogszabálysértően/ (azaz: tét: vissza), a részleges érvénytelenség (azaz: arányos nyeremény: kifizetve) szabálya helyett.

Példa:

Ha feltettem egy 5-ös kombinációt a játékban és eltaláltam mind az öt sporteseményt, járt a nyeremény. Ellenben az Sz.Rt. szabályzata szerint, ha ugyanezen 5-ös kombinációt kombináltam egy további 6. eseménnyel, amit utóbb rajtam kívül álló okból (pl. rossz időjárás miatt) töröltek, nem járt semmi, csak a befizetett összeg. Tehát két utóbb ugyanolyan(ná vált) szelvény (szerződés) esetében két eltérő eredményre jutott a szabályzat annak ellenére, hogy mind a két szelvényen ugyanazok (az eltalált) fogadási események szerepeltek. Az eredmény: az egyik szelvény nyereményét kifizették, a másikét nem, pedig a nyeremény - a törvény szerint - mindkét esetben járt volna…

A fenti logika hibája könnyen belátható:

Vajon a felek /Sz.Rt. - fogadó/ „az érvénytelen rész hiányában” (pl. törölt meccs) is kötöttek volna megállapodást (fogadási szerződést)? (Ptk. 239.§ (1)). Hát persze: arányosan kisebb odds-szal. Tehát a fogadási szerződésből csak az érvénytelen részt (törölt meccs) kellett volna „kivenni”, a megmaradó részeket viszont egészében kellett volna alkalmazni, azaz kifizetni az eltalált eseményekre eső oddsok és a megtett összeg szorzatát.
 
A fenti módszerével engem 3.000.- Ft-os nyereményemtől kívánt megfosztani az Sz.Rt., amit már akkoriban sem engedhettem meg magamnak, ezért pereltem**** (5.000.- Ft illetéket leróva), majd megegyeztem velük. /Berendeltek a Csalogány utcába, ahol a kezembe nyomott három rugót valami jogi főmókus a keresettől elállásomért cserébe, majd annyit mondott: " Fiatalember. Alapvetően nem osztjuk az álláspontját, és ezt a kifizetést ne tekintse az igénye elismerésének. Ezt mindössze azért kapja, hogy ne veszítse el a fogadási játékba vetett bizalmát." (Aham...)

Amúgy kár volt elállnom, elcsesztem. Végig kellett volna vinnem, már csak a botrány miatt is.

A Szerencsejáték Rt. sosem ismerte el a "tévedését", nem is feltételezve szándékos törvénysértését; - ja, de. Ők ne tudnák?! Ugyan már! Kaszálni akartak rajta, sikerült. - viszont nem sokkal a fenti ügy lezártát megelőzően (még perben állásunk alatt), a 2001. augusztus 6-án kelt „újrakodifikált” TippMix játékszabályzatban már az általam hiányolt törvényi fordulat szerepelt. Szeretném azt hinni, volt benne részem. Konkrétan: biztos vagyok benne. (Most látom, egész precízen kidolgozták a kérdéskört az eltelt másfél évtized alatt: Fogadási Szabályzat: 15. oldal, (6) bekezdés.)

A Ptk.-val egyező új szövegezés nekem ugyan jelentett némi szakmai elégtételt, de az egyébként nyertes, majd törvénysértően, holmi szabályzattal vesztessé minősített, és éveken keresztül csúnyán "lerántott" fogadóknak már az égvilágon semmit sem.

Ha nem igazodik el a paragrafusok között, vagy bármilyen jogi kérdése van, budapesti ügyvédi irodám több mint tíz éves gyakorlattal segít Önnek is jogi ügyeinek intézésében.

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** Ptk. 239. § (1) " A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.”

Ezzel szinte egyezően szabályozza a kérdést az új Ptk. 6:114. §:

" [Részleges érvénytelenség](1) Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg."

**** Az eredeti tervem a perrel egy mindenkire kiterjedő hatályú közérdekű kereset indítása volt, amely per megindítására sajnos nem tudtam rávenni a Szerencsejáték Felügyeletet, én pedig magánszemélyként nem indíthattam ilyen pert.

A kártérítési perek a macerásabb ügyek közé tartoznak, hiszen nem elegendő csak jogcímet és összegszerűséget igazolni, hanem további dolgok is bizonyítandóak a pernyertességhez. Így a kár bekövetkeztének ténye, illetve annak nagysága valamint, hogy a kár a károkozó magatartása következtében állott elő, tehát a kár bekövetkezte és a károkozó eljárása között okozati összefüggés áll fenn.

A károkozó okozhat azonban úgy is kárt, hogy nem kötelezhető a kár megtérítésére. Ha magatartása nem volt jogellenes (tételes jogszabályba ütköző), illetve eljárása jogellenes volt ugyan, de  nem volt felróható.

A felróhatóság fogalmát az adott helyzetben általában elvárható eljárás ellentéteként határozza meg az irodalom. / régi Ptk. 339. (1), új: 6:519.§./,

Amennyiben valamely hatóság hivatalos eljárása során okoz kárt, az említett feltételek továbbiakkal egészülnek ki, és csak valamennyi feltétel együttes fennállta esetén kerülhet sor a kártérítésre:

„Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette." / régi Ptk. 349. § (1), új: 6:548.§, részben eltérően szabályozza./

Fentieket a régi Ptk. mentén mutatom be, egy tíz évvel ezelőtti történeten keresztül, amit 4 év alatt sikerült eredményesen lezárni:

Az első per:

A történet elég bizarr, temetés.

A cég saját halottjának tekinti az elhunytat, megrendeli (és ki is fizeti) a temetést az elhalt feleségének instrukciói szerinti lebonyolítással.

A temetés előtti napon az elhalt – előző házasságából származó – gyermeke a temettető cég elé tár egy - mint utóbb kiderült: hibás adattartalmú - közokiratot, amely szerint az elhalt nem is volt házas, így ő leszármazóként jogosult egyedül rendelkezni a temetés módjáról és helyéről*** egyúttal meg is tiltva, hogy másnap sor kerüljön a temetésre. A búcsúztató elmaradt, jóllehet az okiratot kiállító igazgatási szerv már a temetés napján elismerte a tévedését. A nyilatkozata azonban késve érkezett a temettetőhöz, az adott napon már nem lehetett lebonyolítani a szertartást.

Nem kérdés, mennyire kegyetlen dolog egy özvegynek szembesülni azzal - a haláleset okozta traumán túl -, hogy nem adhatja meg férjének a végtisztességet. Éppen ezért a vagyoni kárigény mellett, - a lelki sebek gyógyítására – nem vagyoni kárigényt is előterjesztettünk.

A végén kezdem. A temettető cég ellen pert vesztettünk, illetve mondom inkább így: vesztettem, viszont most is meggyőződésem, hogy az adott ügyben súlyosan téves; nonszensz ítélet született mind első-, mind másodfokon.

A helyzet ugyanis az volt, hogy a bíróság megállapította a kár bekövetkeztét (temetési költségek stb.) és azt is, hogy a temettető cég eljárása és a kár bekövetkezte között volt okozati összefüggés. Úgyszintén azt is, hogy jogellenes volt az adott eljárás – azaz a négy akadályból hármat vettünk – csak éppen – az ítéletek szerint - nem volt felróható a temettető cégnek az amit csinált, a bíróság szerint ugyanis úgy járt el, ahogy az adott helyzetben az általában elvárható.

Csak röviden magyarázom a bizonyítványom, illetve azt, amiben a bírói tévedést látom:

Azt aláírom, hogy egy közokiratot kénytelen valónak elfogadni mindenki, így a temettető cég is, az azokban szereplő adatokat és tényeket „csak úgy” nem kérdőjelezheti meg senki. Csakhogy: az elhaltnak voltak további közokiratai (személyi igazolvány, házassági és halotti anyakönyvi kivonat), csakúgy, mint az özvegynek, amelyekben helyesen szerepelt az elhalt családi állapota.

Miután kétség merült fel az ügyben, szerintem illett volna a többi papírba is betekintenie a temettetőnek és azok tartalmát összevetni, ugyanis akkor a közokiratok csatáját minimum 3:1 re vesztette volna el az elhalt gyermeke által bemutatott okirat.

Nem így történt. Elutasították a keresetet.

Döntött a bíróság, a vitának vége. Tartsuk magunkat az ítélethez. Ha a hibás közokirattal mentette ki magát a temettető cég, hát pereljük azt, aki a közokiratot kiállította!

Máris elérkeztünk az államigazgatási jogkörben okozott kárhoz.

A második per:

A közokirat kiállítója – érthető módon – a régi Ptk. 349. § (1) bekezdésével védekezett: az ügyfél – elhalt – nem élt jogorvoslattal a téves adat kijavítása céljából.

Hát igen. Csak azt felejtette el hozzátenni a kiállító szerv, hogy az elhalt nem is tud(hat)ott a tévedésről, sosem volt ügyféli pozícióban a kiállítóval, - hiszen a kiállító adatbázisában „romlott el” az adat ( az alsóbb szintű szerveknél helyesen szerepelt az elhalt családi állapota )-, így tudomás hiányában nem nyílt mód a kijavítás kérésére. 

Ezt követően a kiállító szerv képviselője az igazgatási apparátusra fogta a tévedést… na itt azért álljunk meg egy szóra!

A közokirat éppen attól az ami, hogy a benne foglaltakat – ellenkező bizonyításáig – mindenki valónak köteles elfogadni. A rendszer belső hibája nem mentheti harmadik személyekkel szemben a kiállító szervet. Az más kérdés, hogy a hibát ejtő munkatárssal majd utólag elszámolnak.

Természetesen ebben a perben is felmerült a kártérítés általános feltételeinek kérdése, azaz, hogy mennyiben jogellenes és felróható az adatkezelő és kiállító szerv tévedése.

Szerencsére úgy szólt a vonatkozó jogszabály, hogy „ a …. szerv biztosítja a kezelt adatok helyességét.” A biztosítási kötelezettség megsértésében rejlik tehát a jogellenesség. Az adat valamely okból téves volt, tehát nem sikerült a törvényi feltételeknek megfelelnie a közokiratot kiállító igazgatási szervnek.

De mi van a felróhatósággal?

A kiállító szerv eljárásának felróhatóságát az előbbi jogszabályhellyel is igazolhattam volna. Aligha fér hozzá kétség, hogy másként járt el, mint ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Én például az adott helyzetben általában precízebb munkát várok el egy hatóságtól. Ami ennél fontosabb, a törvény is így rendelkezik. / régi Ptk. 339.§ (1) /. A felróhatóság kérdését azonban kizárólag fölös óvatosságból említettem meg a perben, hiszen az az adott esetben nem bírt jelentőséggel, az igazából  csak az igazgatási szerv által kikényszeríteni szándékozott érvelési zsákutca volt.

A " biztosítja a kezelt adatok helyességét" fordulat ugyanis objektív felelősséget teremt. Nem számít hogyan biztosítja az igazgatási szerv az adat helyességét, - mondhatnám: úgy oldják meg, ahogy akarják - a lényeg az eredmény: legyen helyes az adattartalom.

Ez az objektív felelősség lényege: ha tudott a hibáról a károkozó azért felel, ha nem tudott róla, akkor azért. A vége ugyanaz. Az eredmény-centrikus jogszabályi előírásból eredően pusztán az adat téves volta, mint adatkezelői hiba, mindenképp kártérítési kötelezettséget eredményez.

Ebben a perben tehát már eredménnyel jártunk. Nem csak a vagyoni, hanem nem vagyoni igény vonatkozásában is. A megbízóm következetesen kiállt az igazáért, nem szegte kedvét a korábbi pervesztesség és velem együtt hitt abban, hogy nyerhető az ügy azzal együtt, hogy én korábbra prognosztizáltam a győzelmünk és most is úgy látom: a második perre nem  lett volna szükség, ha helyes döntés születik az elsőben.

A kártérítési ügyek nem csak ügyvédként jelentenek igazi kihívást, hanem bonyolultságok okán az érintett felek számára sem könnyűek. Éppen ezért legjobb tudásom szerint szeretnék segíteni Önnek is kártérítési peres ügyben jogos igénye érvényesítésében!

WWW.TOKAR.HU

https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** A sors furcsa fintora, hogy a temetést követő második héten változott az a jogszabály, amely a temetésről rendelkezni jogosultak sorrendjét határozta meg. (1999. évi XLIII. törvény 20.§ (1)c)).  Ha csak két héttel későbbi időpontra is esett volna a temetés a fenti jogi probléma fel sem merül, ugyanis „…vagy élettársa” fordulattal egészült ki a jogszabályhely c) pontja. Így 2005. nyarától már nemcsak a házastárs, hanem az élettárs is megelőzte a leszármazót a rendelkezési jog tekintetében, tehát nem lett volna szükség a házasság fennálltának igazolására.

Alapból a kézbesítést kikezdeni legfeljebb hat hónapig lehet a kézbesítési vélelem beálltától számítottan (Pp. 99/A. § (1)).***

E szabály alól az egyik kivétel az eljárást megindító irathoz kötődik (Pp. 99/A. § (2)). Azaz amennyiben az ügy első paksamétája keveredik el akkor bármikor, - akár az elkeveredést követő hat hónapon túl is - megtámadhatjuk a kézbesítést, ha igazoljuk a vélelem beálltáról történt tudomásszerzés időpontját, valamint az egyéb feltételek fennálltát (Pp. 99/A. § (3)), azaz az önhiba hiányát, és az előbbihez képest 15 napon belül próbálkozunk döntögetéssel.

A másik kivétel a végrehajtási eljárás esete (Pp. 99/B. § (1)), amire szintén nem vonatkozik a hat hónapos maximum, hanem a fentiek szerint a (bármikori) tudomásszerzéstől - ami klasszikusan a végrehajtói inkasszálás a számlánkról, ami azért fel szokott tűnni a többségnek - számítva 15 nap áll rendelkezésünkre, hogy megdöntsük a kézbesítési vélelmet; szintén csak abban az esetben, ha annak egyéb feltételei fennállnak (Pp. 99/A. § (3)).

Utóbbi hivatkozást sütöttem el egy egyébként ezer sebből vérző ügyben: a jogerős ítéletet követő (nehézen is lehetne máskor),  folyamatban lévő végrehajtás során kezdeményeztünk perújítást. /Jogerőn túl nincs nagyon veszteni való, tehát csak bátran próbálkozzunk, legfeljebb marad minden a régiben, de legalább az esélyt megadtuk magunknak / kapálóztunk az örvényben közvetlen az elmerülés előtt./ A perújítás kérdésében döntő bíróság feltette az egyébként triviális kérdéseket:  Ki vette át a fizetési meghagyást (12 éve)? Eddig miért nem mondták, hogy valami gond van?

Nyilván mert tudomásuk sem volt róla, hogy gond lenne...

Azt mindenki tudta egyébként, hogy nem a perben érintett volt az aki a tértivevényt aláírta, hanem a vele egyező nevű rokona. Miután erre - ki tudja miért - nem hivatkoztak korábban jeleztem - összevetetvén az aláírásokat -, hogy ezt a tényt akkor most én közlöm velük, és ezen tudomásszerzésük tényét - ti.: nem az vette át aki - bejelentjük a bíróságnak, majd miután mindez a végrehajtási eljárásban történt, - ha szerencsénk van sok éven túl is - beleférünk a 15 napba.

A részsiker is siker: az eljárás felfüggesztve, labda a közjegyzőnél (tehát a bíróság szerint tisztázandóak a kézbesítés körülményei), Ő merenghet rajta, vajon szabályos e így a kézbesítés. Aligha. És ha így van, kezdheti elölről szegény az egészet.

Neki sem könnyű, lássuk be.

És hol vagyunk még az ügy érdemének eldöntésétől! (mert ezek csak eljárási nyalánkságok) de, hogy vajon a jogvita miről szól... ebben a tempóban nagyjából sosem derül ki, illetve egyszer már kiderült, aztán mégse, pontosabban a mégse kérdése még folyamatban van. /Még pontosabban: A "mégse" megengedhetőségének tárgyában döntő eljárás van felfüggesztve, az egykori kézbesítés szabályosságának tisztázásáig./

Amennyiben nehezen igazodik el jogi kérdésekben, forduljon ügyvédi irodámhoz bizalommal, mi legjobb tudásunk szerint leszünk segítségére!

WWW.TOKAR.HU

 https://www.facebook.com/ugyved.tokartamas/

*** 1952. évi III. törvény, a polgári perrendtartásól

Kézbesítési vélelem megdöntése

99/A. § (1) A 99. § (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt - a (3) bekezdésben meghatározott okokból - a címzett mint kérelmező a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő kérelmet annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével - a (2) bekezdésben, illetve a 99/B. §-ban foglalt kivétellel - nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.

(2) Ha a kézbesítési vélelem beállta az eljárást megindító irat kézbesítéséhez kapcsolódik, a fél a kérelmet az eljárás folyamatban léte alatt a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő.

(3) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető elő, hogy a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel

1. a)a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
2. b)az iratot más, aza) pontban nem említett okból nem volt módja átvenni (pl. azért, mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást).

(5) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kérelmet elkésetten terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem elbírálása előtt a bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja.

A kézbesítési vélelem megdöntése a végrehajtási eljárás során

99/B. §(1) Ha a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel a határozat jogerőssé vált, a címzett mint kérelmező - a 99/A. § (3) bekezdésében meghatározott okok fennállása esetében - a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt, a határozat végrehajtására irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet nyújthat be az első fokú határozatot hozó bíróságnál. Ha a végrehajtási eljárás megindult, a kérelem csak az e bekezdésben meghatározottak szerint terjeszthető elő.