Thököly út 58-60. Budapest 1146 
info@tokar.hu 
+36 1 343 44 36
+36 1 343 44 36 
+36 70 632 85 52 http://tokar.hu/
Ismerős: jön a levél a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságtól…
Ezeket a szabálysértési ügyeket két esetben lehet megúszni „alapból”, az alábbi egy harmadik, a hatóság hibázott: ténybeli tévedés mellett hozott döntést.
Ha igazolt a szabálysértés elkövetése, az üzembentartó csak úgy menekülhet, hogy vagy azt igazolja: kikerült a kezéből az autója kulcsa és feljelentést tett, vagy kölcsönadási szerződést prezentál, hogy más vezetett. A jogalkotó persze arra nem gondol, hogy előfordulhat olyan eset – társaságban, magukat viccesnek gondoló ismerősökkel -, amikor úgy viszik el az autómat, hogy vissza is kerül hozzám rövid időn belül, ilyenkor sem feljelentést nem tesz az ember, sem a kölcsönadásról nincsen papírja, tehát a tulajdonos / üzembentartó kénytelen helytállni a bírságért.
Nekem általában is bajom van az objektív felelősséggel: hogyan indulhat ki abból az állam, hogy a gépjármű tulajdonos/üzembentartó az elkövető? /Bizonyítsa a tulajdonos az ellenkezőjét./ A dolog azért is visszás, mert a szabálysértésnél hatványozottan veszélyesebb bűncselekmény esetében az államot terheli a vád, és nem a vádlottat az ártatlanságának igazolása.
Az objektív felelősség már csak azért is abszurd megnevezés, mert az eljáró hatóságok általában messze vannak az objektivitástól. Mondhatnánk persze, hogy az eljárás elnevezésének nem is a hatóság tevékenysége az alapja, tehát az ebben az értelemben korrektnek tekinthető.
Jött tehát a levél Vas megyéből, hogy ekkor és itt megálltam, ahol pedig tilos.
A hatósági vegzálásokat elég rosszul viselem ezért rákerestem a helyszínre. Kiderült, hogy ahol a fotó készült az nem az a cím, amelyre a bírság szólt. Fellebbeztem a BRFK-n. Hogy, hogy nem, teljesen helyénvalónak találták az elsőfokú határozatot. (Egy csapat, kell a pénz.)
A felülvizsgálatot azon egyszerű logika mentén kezdeményeztem, hogy ahol álltam, ott nem büntettek meg, ahol megbüntettek, ott nem álltam.
A rendőrhatóság a saját álláspontját erőltette, jóllehet a Google térképén*** a tereptárgyak alapján is jól látszott az igazam. A "szabálysértésemet" követő harmadik évben sikerült írásba adnia a hatóságnak, hogy tényleg nem a határozatban szereplő helyszínen parkoltam. Az ítélet szerint a bírságolási intézkedés alapvetően lényeges eleme az elkövetés helyszínének pontos és egyértelmű meghatározása (Kúria Kfv.III.37.005/2012/6. ítélet), e nélkül a szabályszegés nem állapítható meg, ebből következően nem tekinthető jogszerűnek a határozat.
A jogszabálysértő bírságolás végül a törölt bírság duplájába került a rendőrségnek (ki kell számlázni szépen, ha már dolgoztunk vele, keressünk is rajta), aminek talán van pedagógiai hatása is. Az viszont rosszul esett, hogy visszaélésszerű eljárással vádolt a rendőrség, - amikor az ítéletben foglalt teljesítési határidő lejártát követő napon beadtam a végrehajtási lapot ismét rápakolva az ügyvédi munkadíjat - mondván; nem vártam ki, hogy szép komótosan fizessenek. (Hát nem...)
Én jogszabályt (sem) sértettem, ők a jogerős ítélet határidős teljesítésére mondtak nemet.
Na, ez a felháborító.
***Érdemes terhelni a rendszert Google adatokkal, mert ha mást nem is, azt biztosan elérjük, hogy ne egy mezei 2—3 oldalas határozatot kapjunk, hanem egy 6-8 oldalasat. A rendőrség ugyanis SI-ben számol (fok, szög), a Google pedig 10-es számrendszerben és e kettő - időnként nem csak látszólagos – ellentmondását több oldalas szakmai anyagban részletezik. Ha van időnk molyolni a visszafejtésével, akár még jól is kijöhetünk belőle; megteremtve egyúttal a saját respektünket, hogy legközelebb olyannak küldözgessenek levelet, akivel kevesebb baj van.
Jogszabálysértéssel és egyéb jogi kérdésekkel kapcsolatban keresse bizalommal budapesti székhelyű ügyvédi irodámat!
